Sikertörténet is lehetne

Bugár Béla, a Híd elnökének írása az RTVS vezérigazgatójának megválasztása körüli eseményekről.

TASR-felvétel

Akár teljes sikertörténet is lehetne a közmédia utolsó öt éve.

Tévedés ne essék, nem szeretném elvitatni a közmédiában Václav Mika vezetése alatt elért eredményeket. Az intézmény maga rég nem látott jó kondícióban van. Tény, hogy újraindult a belső gyártás, mi több, a saját készítésű műsorok nézettek. Az RTVS visszakerült a nézők köztudatába. Itthon és külföldön is, hiszen a szlovák televízió koprodukciójában készült filmalkotások külföldön is sikert arattak.

Politikusként azonban nekem nem az a feladatom, hogy megítéljem az egyes műsorok színvonalát, nézettségét.

Az viszont feladatom, sőt kötelességem, hogy a párt választóinak érdekeit szem előtt tartsam. Innen nézve nem lehet nem észrevenni, hogy a közmédia sikertörténete nem érinti az intézmény egészét. A magyar, illetve a nemzetiségi műsorkészítők ebből a történetből kimaradtak. Az említett szerkesztőségek, a kiegyensúlyozott költségvetés ellenére, továbbra is alultápláltak. Nyílt titok, hogy a Pátria Rádió munkatársainak átlagfizetése a mai napig jócskán alulmarad a többi szerkesztőségben dolgozók átlagbérétől, és ugyanez vonatkozik a műszaki feltételekre is. A személyi állomány fejlesztése terén sem történt pozitív elmozdulás. Elfogadhatatlan, hogy a közszolgálati televízió magyar szerkesztőségét évek óta mindössze két állandó munkatárs jelenti.

Erről nem cikkezik a hazai magyar sajtó.

Arról viszont igen, hogy a kisebbségi politizálás terén elért eredmények nem annak köszönhetők, hogy a Híd a jelenlegi kormány tagja, hanem annak, hogy a szlovák - magyar kapcsolatok kiválóan működnek. Azt is a sajtóból tudtam meg, hogy a két ország zavartalan együttműködésének köszönhetően jelentek meg a kétnyelvű vasúti táblák, az mentette meg a kis- és kislétszámú iskoláinkat. A hazai sajtó úgy tesz, mintha nem lennének eredmények. Sikereinket elhallgatja, a tényeket kiforgatja.

A rendszerváltás óta politikus vagyok. Sok mindent megéltem, a jelenlegi „mediális hajsza” azonban számomra is újszerű jelenség. Ennek legkézenfekvőbb bizonyítékai a mečiari amnesztiák kapcsán napvilág látott szövegek, illetve a Kisebbségi Kulturális Alapot kísérő vélemények.

Mindkettőt, az amnesztiák eltörlését is és az alap létrejöttét is politikai pályám, illetve az általam vezetett párt kiemelkedő eredményének tartom. Nélkülünk, a Híd nélkül egyik sem valósult, valósulhatott volna meg.

Akár sikertörténet lehetne ez is.

Ahhoz viszont nyíltan, negatív elfogultság nélkül kellene beszélni vagy inkább írni. Talán arról (is) kellene szólnia a szlovákiai magyar közbeszédnek, hogy kormánypozícióból vagy a pálya széléről bekiabálva lehet-e eredményt elérni. A kulturális alapot elmarasztaló cikkek mellett, talán arról kellene hangoskodni, milyen módon kellene a legészszerűbb, a leghatékonyabb módon felhasználni azt a pénzt, amit a kisebbségi kultúrát támogató új rendszer biztosít. Például arra, hogy meglévő intézményeink erősödjenek, hogy talpra álljon a lap- és könyvkiadás, hogy izmosodjanak a hazai sajtóműhelyek. Az ehhez szükséges törvényi szabályozást és az anyagi keretet biztosítottuk. Csak meg kell tölteni tartalommal, jól átgondolt pályázatokkal.

Ebben a történetben fontosak a civil szervezetek, akik tevékenységükkel, véleményükkel, a közösségi igény megfogalmazásával segítik a politikai képviselet munkáját. Fontosak a szlovák-magyar államközi kapcsolatok, mert ha a két ország között konfliktus van, annak mindig mi isszuk meg a levét. De mindez édeskevés, ha nincs hatékony politikusi gárda, amelynek erős az érdekérvényesítési képessége. Szlovákia miniszterelnökét 2012 óta Róbert Ficónak hívják, 2010 óta Magyarországon is ugyanaz a miniszterelnök. A mi szekerünk pedig azóta halad, amióta a Híd kormányon van. Hadd mondjak egy sportos példát. Egy focimeccsen aki ott ül a lelátón, mindig pontosan tudja, hogyan kell berúgni a gólt. Elméletben. De azt a gólt bizony valakinek be kell rúgni. És bizony azt a gólt csak az rúgja be, aki a pályán van.

A Jaroslav Rezníkre leadott szavazatok lehetőséget adnak a közmédia új vezérigazgatójának arra, hogy a fentebb említett egyenlőtlenségeket, a bérek között lévő különbségeket, a teljes lefedettséghez hiányzó frekvenciákat, a személyi állomány és a műszaki feltételek fejlesztését rendezze. Ennek megvalósítását a Híd és két koalíciós partnere garantálja.

Várjuk meg, merre pattan a labda…

 

Ajánló