Interjú a 20 éves Fórum Intézet igazgatójával

Simon Attila igazgatóval a Fórum Intézet 20 éves fennállása alkalmából szervezett konferencián beszélgettünk.

Képarchívum

A Fórum Intézet párját ritkítja abból a szempontból, hogy az állami költségvetéstől függetlenül létező tudományos intézményként fenn tudott maradni az elmúlt húsz évben, és még gyarapodott is. Mi a Fórum titka?

Az állami költségvetéstől való függetlenségünknek megvan az előnye és a hátránya is. A hátránya, hogy a jövőnk kiszámíthatatlan, a másik oldalon azonban ott a szellemi szabadság, ami nagyon fontos. A Fórum kezdettől fogva jó közösséget alkotott, ami az alapító Tóth Karcsi érdeme. Olyan emberek közössége, akik hisznek magukban és a közösségben, az összefogás erejében. A másik fontos kulcs a szakmai teljesítmény. Olyan világban élünk, ahol egyre kevésbé van ára a valódi teljesítménynek, ám ha valaki valamiért megdolgozik, az elismerés megérkezik, és ez gazdasági haszonnal is járhat.

A Fórum tevékenysége nagyon sokrétű, ám a lényege a kisebbségkutatás, azaz saját magunk megismerése. Hova jutottunk el ezen a téren az elmúlt húsz évben?

A szlovákiai magyaroknak Trianontól kezdődően nem volt saját tudományos intézményrendszerük, ami hatalmas űrt jelentett. A rendszerváltás után a nulláról kellett indulni, még ha korábban is kiváló kollégák dolgoztak ezen a területen, elég csak Vadkerti Katalint vagy Popély Gyulát említeni. A Fórum feladata az első években az alapkutatás elvégzése volt, ennek eredménye például, hogy Liszka József megírta a szlovákiai magyarok néprajzát, Lampl Zsuzsanna a szlovákiai magyarok szociológiáját, Gyurgyík László elkészítette a szlovákiai magyarok demográfiai fejlődésének alapmunkáit. Popély Árpáddal közösen több projektben megpróbáltuk feltárni a forrásainkat, most is egy ilyen digitális levéltár kialakításán dolgozunk. Ezen túl ott vannak a részproblémákat feltáró monográfiák. Egy másik fontos dolog, hogy elindítottuk a szlovákiai magyarok orális emlékezetének a feldolgozását, olyan emberek megszólaltatásával, akiknél az utolsó pillanatokban járunk: hadifoglyok emlékei, a „magyar idők” emlékei. Próbáljuk formálni a szlovákiai magyarok történelmi emlékezetét is, például a gulagkutatással. A szlovákiai magyar adatbank létrehozásával minél több ember számára hozzáférhetővé tennénk a hazai magyar forrásokat és információkat. Már digitalizáltuk az Új Szó, a Hét, az Irodalmi Szemle teljes anyagát, jövőre tervezzük a Prágai Magyar Hírlap digitalizálását, és így tovább.

Mennyire élnek más intézmények ezekkel az eredményekkel?

Ezt nehéz felmérni, de például az adatbankunk látogatottsága imponáló eredményeket mutat, és nem csak Dél-Szlovákiából. Fontos lenne emellett, ha a döntéshozók, a pártok is gyakrabban fordulnának hozzánk. Minden pártnak szüksége van háttérbázisra, a közösségünket érintő komoly kérdéseket – asszimiláció, a kisiskolák helyzete stb. – nem lehet megalapozott kutatómunka nélkül eldönteni. Szívesen felajánlom az intézet segítségét ebben, mert hiányolom ezt a fajta szakmai háttérmunkát.

Máshogy viszonyulunk ma a múltunkhoz, mint húsz évvel ezelőtt?

Úgy gondolom, ma a szlovákiai magyarság már többet tud a múltjáról. A lakosságcserére kijelöltek listájának például, amelyet Popély Árpád tett közzé, sokakat érdekel. A legutóbb, amikor a Szovjetunióba elhurcoltak emléktábláját avattuk Kisgéresen, láttuk, az embereknek fontos, hogy nyíltan beszéljünk ezekről a dolgokról.

Merre halad tovább az intézet?

Az intézetünk része lett a Gramma Nyelvi Iroda, szeretnénk többet foglalkozni nyelvhasználati kérdésekkel, ezt egy égető problémának tartjuk. A rövidfilmjeink a kommunikáció új fajtáját képviselik. Muszkaföldön címmel most első ízben dokumentumfilmet is készítettünk, amelyet hamarosan több helyen is bemutatunk.

Az ünnepi beszédében utalt rá, hogy a régiónk helyzete bizonytalan, ezért is fontos a Fórum Intézet függetlensége. A függetlenség mellett van lehetőség tervezésre is?

A hazai és a magyarországi támogatási rendszerek fő problémája a rövid távúság, egy évre teszik lehetővé a tervezést. Fontosnak tartanám, hogy például a befizetett adóinkért cserébe a szlovák állam nagyobb mértékben támogassa a kulcsfontosságú intézményeket.

A szlovákiai magyar civil szféra képviselői megtesznek mindent azért, hogy az ilyen követelések eljussanak az illetékesekhez?

Ez vita tárgya lehetne. A szlovákiai magyar társadalom meglehetősen passzív, ezt a választási részvétel csökkenésén is láthatjuk. Az emberek kiszolgáltatottnak érzik magukat, nem mernek nyíltan állást foglalni, emiatt vannak kiszolgáltatva a politikának sokszor a szakmai intézmények is.

Ajánló