„A magyarlakta falvakban is több a szlovák felirat”

Finn létére a magyar kisebbségek nyelvhasználatát kutatja, a nyelvi tájképet térképezi fel, s különös örömét leli „A kutya harap”-táblákban. Petteri Laihonen nyelvésszel beszélgettünk.

Petteri Laihonen (Fotó: Gombaszögi Nyári Tábor/Stofira Erik)
Miért kezd el valaki Finnországban a magyar nyelvvel, s annak kisebbségi használatával foglalkozni?
Egyetemi tanulmányaimat angol szakon kezdtem, de aztán a magyart is felvettem. Kijutottam Debrecenbe nyári egyetemre, nagyon megtetszett, ezért ezen a vonalon maradtam. A disszertációm témája a bánsági többnyelvűség volt. Közben a debreceni egyetemen dolgoztam mint finn lektor. Amikor az ottani ciklusom a végéhez közeledett, beadtam egy pályázatot a finn akadémiához, hogy a magyar tömbvidékeket szeretném kutatni. Európában kevés olyan kisebbség van, amely regionális többséget alkot, Nyugat-Európában kizárólag az autonóm kisebbségek ilyenek. A kutatási területeim Székelyföld, Kárpátalja és Délnyugat-Szlovákia. Mindhárom régióban egy-egy hónapot töltöttem terepmunkával, Szlovákiában Rétén és Vásárúton voltam két–két hétig, s kb. 20 interjút készítettem mindkét faluban. Vásárút a magyar tömb közepén van, 90 százalék feletti a magyar anyanyelvűek aránya, Rétén viszont csak 38 százalék. Most próbálom összegezni az első eredményeket. Az interjúk elemzése még tart, de a települések nyelvi tájképéről, a vizuális nyelvhasználatról már meg tudtam jelentetni pár tanulmányt.
 
Az első tapasztalatok alapján mik a lényegesebb különbségek az egyes területek között?
A nyelvi tájképpel kapcsolatban statisztikailag is kimutatható, hogy egy szlovákiai kvázi egynyelvű magyar településen annyi a magyar felirat, mint Kárpátalján vagy Székelyföldön egy kétnyelvű faluban. Itt egy magyar többségű faluban is többségben vannak az államnyelvű feliratok, ami nem fordul elő Kárpátalján vagy Székelyföldön.
 
Mi lehet ennek az oka?
A nyelvhasználat különböző szintjeiről beszélhetünk. A településen kívülre mutató, közlekedéssel kapcsolatos információk vagy az állami szintű, nemzetközi feliratok, pl. EU-s táblák itt kizárólag szlovákul vannak, Székelyföldön azonban akár a megyei táblák is lehetnek kétnyelvűek. Az önkormányzati szférában mind a három vizsgált régióban kétnyelvűek a feliratok, Székelyföldön azonban előfordulnak csak magyar nyelvű feliratok is. Ha például az önkormányzat a településen belül állít egy kopjafát vagy székelykaput, akkor arra nem írnak románul semmit, az országút mentén viszont már kétnyelvű feliratot használnak. Egy másik példa: Székelyföldön a községházák homlokzatán lévő eredeti, még a magyar időkből származó, most felújított feliratok is egynyelvűek, s csak valahol lent található egy kisebb kétnyelvű tábla. Szlovákiában azonban egyetlen egynyelvű magyar önkormányzati feliratot sem láttam, mert ezt a törvény is tiltja. Ami a kereskedelmi szférát illeti: Rétén már nincs magyar nyelvhasználat. A Jednotában állítólag voltak kétnyelvű feliratok, de a legutóbbi felújításnál csak szlovákok kerültek a helyükre. A nyilvános térben már nem nagyon látni magyar szövegeket. Az üzletnevek Szlovákiában inkább nemzetköziek, például női nevek: Lily, Judy, Székelyföldön azonban ritkák a nemzetközi nevek, román üzletneveket pedig szinte egyáltalán nem találni. Szlovákiában előfordul, hogy a beszédben még élnek a régi elnevezések, például még Aranykakas vendéglőként emlegetik a kocsmát, de már az van kiírva fölé, hogy „Hostinec Lily”.
 
Mi a helyzet a magánemberek vizuális nyelvhasználatával?
Székelyföldön és Kárpátalján elképzelhetetlen, hogy valaki csak államnyelven írja ki, ha árul valamit, vagy szolgáltatást kínál, de ide sorolhatók „A kutya harap” táblák is, amiket én külön is kutatok, s gyűjtöm a róluk készült képeket. Szlovákiában viszont még egy magyar többségű településen is szlovákul jelenik meg a magánjellegű feliratok 50 százaléka, pedig szóban nem lehet hallani a szlovák beszédet. Egymással magyarul beszélnek az emberek, de ha írnak valamit, akkor azt szlovákul teszik. Talán ezek a dolgok okozzák az előbb említett statisztikai különbséget. Érdekes megfigyelni a postaládákat is. Feltételezem, hogy az Új Szónak van Rétén is előfizetője, de ott egyetlen matricát sem láttam kirakva. Vásárúton viszont ki vannak rakva a matricák. Persze egy Új Szó-matrica felragasztása azt jelzi, hogy abban a házban magyarok laknak, s ezt nem mindenhol vállalják fel. Kutatásaim alapján Rétén a magánemberek vizuális nyelvhasználata, ha nem szűnt is meg, már haldoklik, pedig az önkormányzat kétnyelvű.
 
A többi vizsgált területen mekkora a különbség a tömb közepén lévő, illetve a peremvidéken lévő falvak nyelvhasználata között?
Székelyföldön keresni kellett a kétnyelvű falut, de ahol végül jártam, sok érdekességet tapasztaltam. Ott például már az iskola székelykapuján is megjelent a román felirat. Azokon a területeken, ahol csak a rendőr román, nincs semmi román felirat a faragott tárgyakon. A vegyes összetételű faluban viszont kétnyelvű „Kutya harap”-táblák is vannak, ez általában azt jelzi, hogy a családban van román is. Bár ott inkább a vallási kategóriák fontosabbak, hogy valaki ortodox-e vagy református. A református nem lehet román, az ortodox nem lehet magyar. Ez a nagy különbség Szlovákia és a többi vizsgált terület között: itt alig van kulturális és vallási különbség a magyarok és a többségi nemzet között, csak a nyelv választja el őket. A kérdésemre, tudnak-e mondani eltérő szokásokat a két nemzet kultúrájából, a szlovákiai interjúalanyaim részéről általában hosszú gondolkodás a válasz, végül a húsvétot említik, amelyhez a szlovákoknál más szokások kapcsolódnak, ők el is verik a lányokat virgáccsal.
 
Ez a kulturális hasonlóság lehet az oka annak, hogy a szlovákiai magyarok hajlamosabbak az asszimilációra, mint a többi országban élők?
Itt nagyon könnyű az átjárás. Székelyföldön egy vegyes házasság sok minden egyébbel is jár, nem pusztán azzal, hogy más nyelven fognak beszélni, hanem más ünnepeket is fognak ünnepelni, el kell dönteni, hogy milyen vallású lesz a gyerek s hasonlók.
 
Közép-Európában Finnország és a finn–svéd viszony a tökéletes minta képzeteként él az emberekben. Finn szemmel valóban ilyen idilli a helyzet, és a finnek teljesen elfogadják a finnországi svédeket?
Természetesen Finnországban is vannak problémák. Nálunk állami kétnyelvűség van, minden okirat, hivatalos papír két nyelven, finnül és svédül van. Az állami nyelvhasználat teljesen szimmetrikus, a finn államelnök az újévi beszédét svédül is elmondja. Nálunk a politikusoknak tudniuk kell svédül is, a választások előtt svéd nyelvű műsort is készítenek. Van nálunk is egy szélsőjobbos párt, s annak az elnöke is mindig ott kínlódik svédül – megnézném Szlovákiában Slotát magyarul kínlódni! Amíg csak az értelmiség számára volt kötelező a másik nyelv tanulása, addig ez egyáltalán nem okozott gondot, de amióta a 70-es évektől már tömegessé vált a felsőoktatás, tulajdonképpen már mindenkinek kell tanulnia a másik nyelvet is. Vannak ellenhangok, hogy mivel a finnországi svédek csak 6 százalékon vannak, miért kötelező olyan régiókban is a svéd nyelv, ahol egy sem lakik közülük. De az alkotmányban az szerepel, hogy Finnország hivatalos nyelve a finn és a svéd, s ezeken kell biztosítani mindenütt a közigazgatást, az oktatást s mindenféle szolgáltatást. Ennek pedig csak úgy tudunk eleget tenni, ha mindenki megtanul valamilyen szinten mind a két nyelven.
 
Tényleg minden finn tud is svédül?
Ez attól függ. A 70-es évekig Finnországban hamarabb elváltak a kétkezi munkások az értelmiségtől, a hat évfolyamos népiskolában nem kellett svédül tanulni. Most viszont már kilencéves az általános iskola, és hetediktől kötelező a svéd nyelv. Ha valaki olyan régióban lakik, ahol nem lehet hallani a svéd nyelvet, annál passzív nyelvtudás alakul ki, tudja ugyan, hogyan kezdi az államelnök az újévi beszédét, tud olvasni, de beszélni kevésbé. A populisták próbálják meglovagolni, hogy nem minden gyerek szereti a svéd nyelvet az iskolában, de az értelmiség és a konzervatívabb pártok nem akarnak változást, a legutóbbi alkotmánymódosítással is erősíteni próbálták a kétnyelvűséget.
 
Milyen a finnországi svédek társadalmi helyzete?
Úgy tartja a mondás, hogy Finnország az ezer tó országa, s van egy kacsaúsztató, az a finnországi svédeké. Ott minden mindig olyan, mint a mesebeli múminoknál, mindig kék az ég, süt a nap, mindenki szereti egymást… Vannak különféle alapítványok, amelyek támogatják a finnországi svédeket. Ilyen alapítványokra alapozták az első svéd nyelvű egyetemet is. S vannak bizonyos üzletágak, szakmák, amelyek hagyományosan a finnországi svédek kezében vannak, például a vegyészet vagy a tengerészet. Emiatt létezik egyfajta irigység is, amikor például a finn egyetemi hallgatók tüntettek a rossz anyagi helyzetük miatt, akkor svédül írták a transzparensükre, hogy „pappa betalar inte”, vagyis „apa nem fizeti”. Ha ugyanis egy egyetemistának nincs anyagi gondja, azt szokták mondani rá, „pappa betalar”, „apa fizeti”, tehát biztos finnországi svéd, és a papája állja a tanulmányai költségeit. Komolyabb konfliktust azonban ez az irigység sem szült. A folytonosság, az alapítványok és a jól menő ágazatok biztosítják a kacsaúsztató fenntartását.
 
Mikor kezdik a finnországi svédek tanulni a finn nyelvet?
Autonómia van az oktatásban, úgy tudom, hogy ezt szabadon választhatják meg. Általában ötödikben szokták kezdeni, de legkésőbb a hetedik osztálytól kötelező is a finn nyelv. Vannak kísérleti programok, melyek keretében elsős korukban kezdik a finnt tanulni a gyerekek, ám ez ritkaság.
 
Tehát egy finnországi svédnek nem kell nyolcévesen perfekt beszélnie finnül? Szlovákiában ugyanis van olyan elvárás a magyarokkal szemben, hogy az iskolás gyereknek már kellene tudnia szlovákul.
Nem, Finnországban a jogok azt biztosítják, hogy teljesen egynyelvű svédként is lehessen boldogulni. Van néhány kivétel, például a katonaságnál lehet a kiképzés nyelve svéd, de a vezényszavakat finnül használják. Viszont egy finnországi svéd nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy muszáj tudnia finnül, hacsak nem akar az állami szférában dolgozni. Az ügyei intézésében senkit nem köteleznek arra, hogy ezt csak finnül tehetné meg. S Finnországnak van egy autonóm területe is, az egynyelvű svéd Aland-szigetek. Ott az iskolákban nem is kötelező a finn nyelv, sőt, tilos, hogy a finn legyen az oktatás nyelve, a közigazgatásban sem lehet használni a finn nyelvet. Például, amikor kétnyelvű felirattal ellátott rendőrautókat küldtek hozzájuk, azt kérdezték, ki fogja nekik azt kifizetni, hogy lefestik a finn nyelvű feliratot.
 
Szlovákiában minden magyarnak van arról legalább egy története, amikor kínos vagy megalázó helyzetbe került egy rossz ragozás vagy akárcsak az akcentusa miatt. Finnországban is előfordul, hogy kinevetnek egy svédet, mert nem beszél elég jól finnül?
Nem jellemző, nem hallottam ilyen esetekről. Volt az egyetemünkön egy etnológusprofesszor, aki eljött Dél-Finnországból hozzánk északra. Nagyon viccesen beszélt finnül, és azt tartották róla, hogy szándékosan csinálja, mert biztosan tudna jobban is, csak a dráma kedvéért mindig túloz.
 
Finnként egyébként könnyebb magyarul megtanulni, mint mondjuk egy másik nyelvcsaládba tartozó nyelvet elsajátítani?
Valamivel könnyebb, mert a két nyelv logikája hasonló. Az indoeurópai nyelvekben vannak nemek, amit mi soha nem fogunk megérteni… A magyar kiejtés egy kicsit problémásabb, mivel a magyarban van néhány olyan mássalhangzó, amely a finn nyelvben nem alakult ki. Ezt lehet is hallani a beszédemen.
 
A magyar társadalomban időről időre visszatérő téma, hogy a finnugor rokonság csak egy mese, mert igazából nem a finnekkel, hanem a törökökkel, ázsiai törzsekkel stb. vagyunk rokonok. Finnországban hogyan néznek a finnugor rokonságra?
A finneknek nagyon megfelel ez a rokonság, hiszen nagyon rövid az önálló finn állam története. Ebben kicsit olyanok vagyunk, mint a szlovákok. Nekünk tehát nagyon megfelelt, hogy van egy olyan rokonunk, amelynek ezeréves államisága, kultúrája, több királya is van, s a finnugor rokonság elméletének elterjedésekor még gazdaságilag is jobban állt Magyarország, mint az igen szegény Finnország. Megértjük, hogy a magyarok arra vágynak, hogy legyen egy nagyobb ősük, még dicsőségesebb múltjuk, de mi megelégszünk a magyarokkal.
 
Bőd Titanilla – Mózes Szabolcs
 
 
 

Ajánló

A tavaly kinevezett bírók 30 százaléka közeli rokoni kapcsolatban áll más bíróval vagy a bíróságok alkalmazottaival...

A délelőtti órákban tartóztattak fel egy ittas sofőrt a rendőrök. A 44 éves Jozef leheletében 2,13 ezrelékes...

Hozzászólások

Ilyen cikkek után mindig az jut az eszembe,hogy a facebookon és egyéb nem hivatalos helyeken,miért írják a magyar nők a nevüket "ová"-val?

Nem értem! :)

  • nem tetszik

ÉN

hogy ez az ország a miénk is, akár akartuk, akár sem. Csak azt nem akkor szokta észrevenni a társgazda, ha benyalunk, hanem ha jól kereszbeteszünk neki...Ezt meg főleg Béééláék nem tudják megérteni.

 

  • nem tetszik