Vízkeleti szentelt földdel együtt temették el Katona Pál atyát.
„Egyik elment, másik maradt.
Bölcsőnk, sírunk porrá szakadt.
Zokognak a kövek, szavak,
És mégis élünk.”
A fenti versrészlet olvasható a kultúrház előtti emlékművön, melyet Vízkelet Község Önkormányzata állíttatott 2008-ban – a szülőföldjükről 1947–48-ban kitelepített lakosok emlékére, mely mementóként szolgál nekünk, kései utódoknak, hogy emlékezzünk. Sajnos, a Magyarországra kitelepített vízkeletiek lassan mind elmennek, a mi feladatunk, hogy az emléküket ébren tartsuk.
Áprilisban van a kitelepített magyarok emléknapja, 75 éve ugyanis akkor indultak el az első marhavagonok, s vitték a módosabb családokat Magyarországra – akkor kezdődött az „újkori népvándorlások kora”. Akkor telepítették ki a Katona családot is Pitvarosra. A család egyik fia, Katona Pál címzetes prépost, püspöki tanácsos, esperesplébános lett. Gazdag életútja során számtalan kitüntetést kapott, tíz könyve jelent meg, és mindig akkor volt a legboldogabb, ha hazajöhetett a szülőfalujába. A Földi életem lehetőség című könyvében így vall: „Azért volt legnagyobb öröm számomra a vízkeleti aranymise, mert itt születtem, és minden jelentősebb esemény alkalmából igyekeztem ebben a templomban hálát adni Istennek, ahol megkereszteltek, ahol az Isten gyermekévé lettem. Első szentmisémet Vízkeleten mondtam, és itt mondtam az ezüstmisémet is. De egy egész életért való hálaadás – 2012-ben, az aranymisém is Vízkeleten volt, arra készültem a leginkább…”
Megható volt a tíz év előtti ünnepség, amikor Katona Pál atya az aranymiséjét mutatta be szülőfalujában. Ebből az alkalomból Magyarország miniszterelnök-helyettesétől, Semjén Zsolttól személyesen vehette át a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést a vízkeleti Szent Anna római katolikus templomban. 2015-ben Vízkelet díszpolgára lett. Akkor járt utoljára szülőfalujában. 54 esztendei papi szolgálat után nyugdíjba vonult, betegsége alatt többször meglátogattuk Makón. Életének 85., papságának 60. évében hosszan tartó betegséget követően tért meg Teremtőjéhez, kapta meg a község a gyászjelentést Makóról. Nagy Pál polgármester a hangszórón tudatta a lakossággal a szomorú hírt, s hogy aki szeretne részt venni április 11-én a temetésen, jelentkezzen a községi hivatalban. A faluból polgármesterünkkel az élen heten utaztunk Makóra, s vittük a szülőföld üzenetét és Vízkelet szentelt földjét, azzal együtt temették el Katona Pál atyát. A gyászolók és az emlékezők sokaságával telt meg aznap délelőtt a felszentelésének 250. évfordulóját ünneplő makói Szent István téri katolikus templom, ahol Katona Pál 38 esztendőn át szolgálta híveit. Paptársai, családtagjai, vízkeleti, földeáki és makói tisztelői és hívei búcsúztak tőle. A gyászmisét Kondé Lajos pasztorális püspöki helynök, a Szegedi Dóm plébánosa mutatta be, aki szentbeszédében az elhunyt életére, munkásságára emlékezett. Életművét Majorosné Rácz Krisztina is méltatta, aki jelenleg a Katona Pál által az országban elsőként alapított Szent István Egyházi Iskola igazgatója. Búcsúbeszédében személyes emlékeit is felidézte: „Vele ismertük meg a szertartásokat, a templom és a plébánia tereit, és élveztük az általa épített közösség biztonságát. Máig gyakran emlegetjük és követjük tanításait.” Isten munkásai vagyunk, mondta gyakran Pál atya, amiben benne volt az együttműködésre való nyitottsága. Krédója: „Az én hivatásom, hogy a Jézussal való találkozás lehetőségét mindenki számára megteremtsem. Azt szeretném, ha mindenki élne ezzel, és jobbá válna.”
Kozma Géza, Vízkelet
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.