1961 szeptemberében ismertem meg őt. Halk szavú, szelíd tekintetű, táncos lábú másodéves egyetemista lány volt.
Kedvesen csengő hangját három hónapja, október 26-án hallottam utoljára. Telefonon beszélgettünk. A szokásostól eltérően köszönt el. Két nap múlva már nem fogadta a hívásom. 30-án kaptuk a szomorú hírt. Elment.
1942. szeptember 25-én született. Érettségi után Kassáról jött Pozsonyba. Egyetemi tanulmányai alatt az Ifjú Szivek dal- és táncegyüttes tagjaként ápolta a magyar kultúrát. Így szerzett örömöt sokaknak, sokunknak. Tanulmányai befejeztével Nyitrára került. Attól kezdve ott töltötte életét a KATEDRÁN. Egyetemi oktatóként évtizedeken át nemcsak tanította, hanem személyes példaadással helytállásra, emberségre is nevelte az ének–zene szakos pedagógusnövendékeket. Ők vitték tovább a tőle kapott fáklyát szerte az ország iskoláiba. Ott érlelődik tovább tanári munkájának gyümölcse. Diákjai nem csupán az ének–zene tanításában jeleskednek, hanem többen közülük a kórusmunkából is kiveszik a részüket, karnagyként is jelentős sikereket érnek el. Ezzel szereznek örömöt tanáruknak is. Szereztek. Tanáruk s a hűséges jó barát átadta lelkét a teremtőjének. Nyugodj békében, Katóka! Emlékedet örökké megőrizzük: barátaid és tanítványaid.
Kubovics Erzsébet, Galánta
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.