Egy kis kalandozás a párbajok világában, és jó néhány olyan érdekességre bukkanhat a búvárkodó, amelyet jó lenne megosztani másokkal. Itt van rögtön Ady Endre, a költőzseni, akinek eléggé ambivalens volt a hozzáállása a párbajhoz. Amíg számos írásában elítélte, maga is gyakorolta ezt a műfajt. Igaz, hogy az esetek többsége fiatalon, debreceni és nagyváradi újságíró korában történt, és tipikusnak mondható abban a közegben, melyben élt. Ezek a lovagias ügyek mai szemmel már nevetségesek, de a kor szellemébe nagyon is beleillettek.
Kovalovszky Miklós az Emlékezések Ady Endréről című dokumentumgyűjteményben közöl egy rövid nyilatkozatot Lénárd Miklóstól, Ady osztálytársától, amely a helyi lapban jelent meg. Ebben Lénárd elhatárolja magát Ady magatartásától, akit segédjének kért fel, de nem jelent meg a megbeszéléseken. Ez után a diákcsínyízű eset után nem kellett sokat várni az első igazi párbajra sem. Debreceni joghallgató korában került rá sor 1898. december 14-én. Kemény Emillel vívott meg, aki egyébként testi-lelki jó barátja volt, korábban szintén zilahi diák. A dátummal kapcsolatban némi bizonytalanságra adhat okot, hogy egy anyjához írt levélben, amely november 24-én kelt, így vall: „Én itt magamra voltam hagyva, belevittek azonfelül akaratomon kívül egy párbajba, mely sokba került, szóval adósságokba vertem magam.” Az sem kizárt azonban, hogy a párbajtárgyalások tényleg ilyen sokáig elhúzódtak, ebben az esetben érthető a felmerülő nagy költség is, hiszen a segédek kávéházakban találkoztak, és a számlát a két félnek illett kifizetnie. A testvér, Ady Lajos visszaemlékezése szerint a párbaj azon a reggelen zajlott le, amelyen Ady nagy sikerrel olvasta fel humoreszkjét a főiskolai Csokonai-ünnepségen, ez pedig december 14-én volt. Szerinte a diáktársadalmi életben való részvétel miatt történhetett az összeütközés. Könyvében így ír: „S általában véve élénk részt vesz az akadémiai élet mindenféle vonatkozású dolgaiban, s ez élénk részvétel és közszereplés hozta magával első lovagias ügyét, melyet fegyverrel intéz el. Ellenfele Kemény Emil joghallgató, egyébként jó barátja volt. Kardpárbajt vívtak, melynek során kitűnő vívó ellenfelétől mellén és jobb karján jelentékenyebb vágást kapott Bandi, kinek életében akkor volt első ízben kard a kezében.”
Az eset után nem sokkal Ady felhagy a jogi tanulmányokkal, félévi vizsgáit már nem teszi le, a Debreczeni Hírlap munkatársa lesz. Cikkei az élet szinte minden területével foglalkoznak a politikától kezdve a kultúráig, így természetesen a párbajokkal is, amelyeket igen szenvedélyes hangon ítél el. Nem sokkal első párviadala után, 1899 elején jelent meg az Egy lövés után című írása, amely így kezdődik: „A kávéházak asztalainál ismét a 4-es szám kezd dominálni. Négy szigorú arcú úriember ül egy asztal körül. Ezek az urak élet és halál urai, ezek az urak párbaj-segédek. Egy-egy végzetes párbaj nem hogy józanabbá tenné a lovagiasság beteg embereit, de mintegy lelkesíti, belelovalja őket a vérontásba, hogy egész világ lássa: milyen szent előttük a becsület s milyen olcsó az élet... Szóval a párbajmánia ismét dühöng.” Pár sorral lejjebb mintha érezné az ellentmondást a fenti indulatos mondatok és a valódi szereplése között: „Hát mit se tehetünk e ragályos kór ellen, melyet elvben mind elvetünk, kenyérszegéskor mind elősegítünk?” Mert bizony a következő kenyérszegésre igen hamar sor került, még 1899 tavaszán. Geréby Pállal, egy debreceni patríciuscsalád sarjával, egy színházi összeszólalkozást követően vívott meg. Ez az eset már igen jól dokumentált, a helyi lapok is hírt adtak róla. A debreceni királyi törvényszék 1899. augusztus 17-én tartotta meg a tárgyalást, ahova vádlottként idézték meg Geréby Pál 22 éves kereskedőt és Ady Endre 21 éves hírlapírót, mivel május 4-én a helybeli tornacsarnokban kardpárbajt vívtak, melyben mindkét fél megsérült.
Ady a bíróság előtt a következő vallomást tette: „1899. május 1-én színház előtt beborozván, a színházban Geréby helyére ültem le… Geréby, amint bejött a színházba s engem a helyén talált, azt mondta, hogy különösnek tartja, miszerint bérelt helyét elfoglalom, mire én bocsánatot kértem, s mire ő azt válaszolta nekem, hogy rendben van a dolog, leült a mögöttem lévő sorban egy üres székbe. Én kijelentésében gúnyt vélvén, az első felvonás után a körülülők hallatára azt mondtam Gerébynek, hogy ha nem tetszik az eljárásom, rendelkezésére állok… Én Gerébytől 4-5 nap alatt gyógyuló sérelmet szenvedtem, de hogy Geréby a sérülését honnét kapta, azt nem tudom.” Geréby vallomása megegyezett Adyéval, csupán a dátumra emlékezett rosszul, szerinte május 2-án történt az eset. A beidézett tanúk között volt Dalmy Barna, Geréby párbajsegédje. Elmondta, hogy ők kardpárbajt javasoltak, de az ellenfél segédjei a pisztolyhoz ragaszkodtak. Erre Sipos Béla jogász és hírlapíró, Ady segédje azt válaszolta, hogy ők azért akarták a pisztolypárbajt, mert Ady egyáltalán nem tudott vívni. Siposék eljárása annyiban érthető volt, hogy Gerébyről városszerte tudták, kiváló vívó, és már több sikeres párviadala is volt. Erről Ady Lajos így írt: „Geréby Pálnak – öles magasságú szép szál ember volt – kipróbált vágása volt az ú.n. leskalpolás. Mint Nagyszebenben állomásozó huszártiszt egy bokros lovagias ügyben rendén három szász tiszttel verekedett meg, s mindegyik a fején kapott tőle vágást. A leskalpolástól Bandit is csak hosszú dús haja mentette meg.”
A párbajkrónikás Clair Vilmos is megemlékezett Gerébyről: „Geréby Pál huszárönkéntes a magyarok gyalázása miatt vív meg Brassóban, Boleschak és Beckner szász diákokkal, s a magyar önkéntes mind a két ellenfelét súlyosan sebzi meg.” Adynak tehát veszélyes ellenféllel volt dolga, tekintve, hogy a segédek fegyverbíróság összehívását kérték, amely mégiscsak kardpárbajban állapodott meg, igaz, enyhe feltételekkel. Ő azonban megállta a helyét, mint Benyovszky Pál újságíró emlékezéseiből is kitűnik: „A párbajban Ady Endre is, Geréby Pál is megsérült. Ady a párbaj alatt olyan bátran viselkedett, és olyan komoly ellenfele volt a robosztus alakú, kisportolt Gerébynek, hogy a küzdelem után kibékültek, és a legjobb barátok lettek.” Geréby fejsebét a párbajnál jelen levő orvosok bírósági vallomásai szerint önmagának okozta, amikor egy támadás után gyorsan visszahúzta a kardját. Ady évekkel később másképp emlékezett egy Brüll Bertának Párizsból írott levelében: „Holnap kapok egy új magyar barátot. Geréby Palit, aki Debrecenben a fejem összekaszabolta, de én is az övét. Derék fiú. Mulatni jön Párizsba.” Utólag tehát nehéz eldönteni, hogyan szerezte Geréby a sebét. Vajon az orvosok csak Adyt akarták menteni a vallomásukkal, vagy Ady hencegett később Geréby skalpjával? A bíróság mindenesetre bűnösnek találta mindkettejüket, enyhítő körülményként vette a büntetlen előéletüket. Viszont súlyosbító tényezőnek ítélte azt, hogy milyen csekélységen szólalkoztak össze. Geréby 8 napi államfogházat kapott, büntetését a tárgyalás után nem sokkal le is töltötte a váci államfogházban. Adynak azonban nem akaródzott lehúzni a reá mért 5 napot, és fellebbezett, majd halasztást kért. Végül csak 1902-ben, a szegedi államfogházban ülte le a büntetését.
Sztakó Zsolt
A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2020/23. számában jelent meg!
Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.