Cs. Liszka Györgyi: Vendégszeretők

Azért is volt olyan izgalmas, mert velünk tarthattak – a hosszadalmas járványos időszak miatt már rég nem mondhatom, hogy új, ám mindenképp legfiatalabb – kollégáink is, nekik ez volt az első ilyen jellegű szembesülés olvasóinkkal. És mivel ők olyan dolgokban ügyesek, amilyenekben én például már sohasem leszek, míg Tímea a Vasárnapban gyökerező könyvről mesélt, Bianka és Fanni kamerára vették a beszélgetést. Bianka otthon aztán olyan helyre kis pörgős filmet vágott össze belőle, hogy csak no, megnézhetik a Vasárnap weboldalán (www.vasarnap.com).

Én mégsem ennek örültem a legjobban, hanem annak a szeretetteljes fogadtatásnak, annak az értő, érdeklődő és konstruktív jelenlétnek, amivel az egybegyűltek megajándékoztak minket, és minden egyes megnyilvánulásuk, minden hozzászólás, okos, inspiráló kérdés során ujjongott a lelkem, hogy ezek a fiatalok épp ilyen együttműködő, odaadó közösségben tapasztalhatják meg először, mit is jelent gyakorlatilag az, hogy Vasárnap-OLVASÓ. Mert itt, Kosúton mintha szociológus doktorok válogatták volna, teljes egészében adta magát az olvasói minta: iskolás, középiskolás, szülő, nagyszülő korú lányok és fiúk, hölgyek és urak, vagyis Vasárnap, a családnak – hamar rá is jöttek, hogy tényleg szólhat mindenkinek egy és ugyanaz az újság. És ahogy ki-ki az őt megszólító rovatokból, konkrét cikkekből idézett, hát az valami csoda. Mintha hájjal kenegettek volna bennünket, de Vrabec Mária, Gazdag József (mert ott is ismerte a nevét mindenki), Szabó G. László és Veres István is örült volna, ha személyesen hallgatja az egyes elemzéseket.

Számomra a legmeghatóbb mégis az a kedves család, akinek a középső generációját képviselő hölgy tagja elmondta, nekik három Vasárnap jár: egy a szüleinek, akik a kilencvenedik évükön is jócskán túl járnak, személyesen eljönni már nem tudtak, de minden kedden előolvassák a lapot, és értesítik a többi családtagot, mit ne felejtsenek el okvetlenül elolvasni. Aztán jár nekik, ők a nagyszülők, és jár a fiáéknak, akik szintén ott ültek mellette, s élénken igazolták, hogy bizony ez így van, és mindenki el is olvassa a magáét. Mert ha tévét meg okostelefont már lassan minden családtagnak külön meg lehet venni, akkor csak lehet áldozni legalább családonként egy ilyen jó újságra! Hát ki értékelje, ki fizessen érte, ha nem mi, akiknek készül? Manapság az emberek mindent ingyen akarnának, még mindig nem tudatosítják, hogy az a legdrágább számukra, amiért látszólag nem kell fizetniük. Ezt is ott hallottuk, és úgy, hogy nem mi mondtuk. Egyik meghatottságból estem a másikba, hát még amikor kiderült számomra, hogy ennek a példás családnak a legidősebbik tagja az az id. Kovács Mihály, Nemeskosút, aki olykor a Kopertába is szokott küldeni tiszteletteljes megszólítással fogalmazott levelet, s akire nem is olyan régen gondoltam, vajon mi lehet vele, oly rég írt már, csak jól van. Hát így ér körbe a világ, de nemcsak a Föld, az univerzum, hanem a Vasárnap családjának köre is.

Újabb családtagokat ismertünk meg személyesen, olyan figyelmes, kedves embereket, akik még azt is számontartják, hogy az életben nem vettem porrongyot, s akik a regény írója, a mi munkatársunk és szerkesztőségünk tiszteletére mind egy-egy tányér süteménnyel érkeztek, finomabbnál finomabb darabok csábogattak az asztalunkon. A receptet is odaígérték Fanninak, s jelentem, azóta az összes, de mind az összes sütemény pontos leírása meg is érkezett, úgyhogy előfizetőink is megtalálják majd az év végi ajándék asztali naptárban, a 2024-esben. És kipróbálhatják, majd tanúsíthatják, valóban mi jó dolgunk volt nekünk ott.

Kosúton.

Ui.: Lapzárta előtt érkeztünk meg Ekecsről, ahol ismétlődött a forgatókönyv, de ezt már csak a következő számban tudjuk elújságolni.

 

Rendes népek. Vendégszeretők. VASÁRNAP meghívják az embert…

Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember

*

A cikk a Vasárnap családi magazin 2023. április 25-ei számában jelent meg.