Kép Unsplash
A befelé figyelés időszakát éltük, éljük. Az elmúlt hetek mindinkább erre sarkalltak bennünket. Faramuci helyzetben tették mindezt, nem könnyítette meg a helyzetünket ugyanis a külvilág, az onnan érkező impulzusok.
Vagyis minden és mindenki igyekezett elterelni a figyelmünket a valódi lényegről, önmagunkról.
Mindig, mindenkor fontos, hogy kövesd a saját megérzéseidet, figyelj magadra, most azonban különösen az, nagy változások kapujában vagyunk ugyanis, lehet már át is mentünk rajta, csak még nem látunk tisztán. Az viszont szinte bizonyos, hogy érzed, most sokkal jobban feszít egy kérdés, nyom a döntés kényszere, a lehetőség, a válaszút, sokkal több dolgot akar tőled a főnök, a család, a barát, mint amit most neked jólesne megosztani.
Változásban vagyunk. Átalakulásban, lehetőséget kaptunk most arra, hogy egy olyan dologban, amibe be vagyunk ragadva a saját életünkben, változtassunk, alakítsunk. Nem biztos, hogy kellemes vagy jó megélésű ez most számodra, ám mindenképpen szükséges.
Lehet ez egy gondolat, egy érzés, egy cselekvés, egy régóta halogatott döntés, szokás, egy kérdésben alkotott világlátás megváltoztatása, akár a körülötted lévő emberekben történő változás. Ha régóta „nyom” ez a kérdés, és mélyen magadba nézel, biztosan tudod, hogy mi az.
Arra biztatlak, tedd meg a szükséges lépéseket, változásokat. Kövesd ebben legfőbb útmutatódat, a szívedet. Változz és változtass abban, amiben szükséges. Hogy miért? Egyszerű: önmagadért, az életedben elfoglalt méltó helyedért.
Szöveg Ambrózai Zsuzsanna, Ember_kép
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.