Mandarin III.

VERES ISTVÁN

Mi lett volna más, ha a pénteki tüntetéseken az emberek tízezrei nem a gorillák, hanem a mandarinok ellen vonultak volna utcára? Semmi. Skandálhatták volna azt is, hogy: „Elegünk van a narancssárga mandarinokból!” A mandarin márpedig narancssárga, ez épp olyan természetes, mint az, hogy vannak néhányan, akiknek ez nem fér a fejébe. Ugyanez a helyzet a politikusokkal is. A pénteki didergő ezrek állítólag azon voltak felháborodva, hogy a politikusok az elmúlt húsz évben nem csupán a hótiszta lelkiismeretük, hanem mások (például gazdasági és pénzügyi érdekcsoportok) sugallatai alapján is döntenek azokban a bizonyos Nagyon Fontos Kérdésekben, amelyekkel naponta foglalatoskodnak. Ezektől az emberektől meg kellene kérdezni, mit csináltak az elmúlt 22 évben. Téli álmot aludtak? (Az a sok babkademokratka – mert rengeteg nyugdíjas volt kinn – például tizenöt éve talán még Mečiart buzdította fényképpel a kezében.) Mintha a politikusokról most derült volna ki, hogy mutyiznak a háttérben. Inkább annak kellene „lemondania”, aki ezt eddig nem volt hajlandó beismerni.

A tüntetések ködös múltú és célú szervezőit a péntek esti, és az esetleges jövőbeni rendbontásokért is terheli a felelősség. A közösségi oldalak segítségével tízezreket csaltak az utcára. Olcsó jelszavakkal és könnyen megválaszolható kérdésekkel felbőszítették őket, aztán csodálkoztak, hogy a haragos tömeg tagjainak a gyakujemezsesztyeprisli után nincs kedve visszaülni a tévé elé meg a sör mellé. Az egyik szervező, Lucia Gallová már lassan egy hete nem hajlandó elárulni, hogy kitől származnak a tüntetéseken felolvasott követelések. „Egy úr küldte őket, akinek nem emlékszem a nevére” – ezt mondta.

Ha az utcára vonult tízezrek nem hisznek a korrupt politikusoknak, azt jól teszik. Viszont ha hagyják magukat befolyásolni és felbőszíteni az említett ismeretlen úr sugallatára, akkor bizony elég butuskák.