Magyar királyság, forradalommal
SZOMBATHY PÁL
Hála istennek, mintha szélárnyékban küszködhetne tovább Magyarország a sokszor megalázó januári európai össztűz után. A vihar utáni csendet érdemes lenne jól kihasználni; rendezni a sorokat, hogy azok közé jobban beférkőzhessen a szakértelem, a függetlenség, a társadalmi érzékenység és a kritikával segítő/támogató attitűd is. Mi legyen a magyar most? Önállóan gondolkodni/cselekedni képes csapatjátékos például; az lenne az igazi magyar királyság.
A nagy hideg nem csak arra lehet jó Orbán miniszterelnöknek, hogy csizmában-bőrdzsekiben-kalapban, a bulvárnak szivárogtató Mátyás királyként látogatást tegyen egy hajléktalanszállón, kipipálva jeligére. Érdemes lassítania – ahogy ígérte is a francia sajtóban –, meghallgatni a Miskolcról közeledő panaszmenet helyzetjelentését; elgondolkodni az egykulcsos adóhoz makacs szorongatásán túl a szegénység örökölt helyzetének felszámolásán, annak bővítése/konzerválása helyett.
Tőlünk délre-keletre éppen most bukott bele az IMF-kúrába, megszorításokba Emil Boc román kormánya. Alighanem őszinteség nélkül nem megy, avval viszont együtt jár a felhördülés. A ragaszkodás a ravaszkodáshoz csak ideig-óráig tart ki. Jó lenne, ha nem esnénk át Overdose túloldalára, és a palackba visszadugaszolt szabadságharc nem torkollana sima modorú IMF-behódolásba.
Nem lesz Magyarországból derűs hangulatú, fejlődő közeg, míg a nép többsége nem képes a munkán, kiszolgáltatottságon, fáradtságon és bizonytalan holnapon túl – bár azt is tudomásul véve – örülni; megállni egy percre, rendelni egy ebédet, leülni egy pillanatra, beszélgetni egy sör mellett – nem folytatom: mértékkel, ízléssel, de kevéskét azért fogyasztani. Megpihenve élvezni az erőfeszítések apró, savanykás, mégis gyümölcseit. S amíg a nép nem képes erre, mert hozzá se pénze, se kedve, se ideje, addig nem lesz középosztály, legfeljebb annak hazudott hivatalnokréteg, de ez kevés: csak rossz hangulatú uralkodásra képes, szolgálatra aligha.
Hogy ne így legyen, ahhoz méltányosság, higgadtság kell – gyűlölködés, árulkodás helyett. Tegyünk le arról, hogy valahol távol az országtól elintézhetők/megoldhatók a dolgaink, bajaink. Óvakodjuk az ízléstelen országlejáratástól: nem minden fénylik, ami Nyugatról süt. Cserébe csendes forradalmat a dumaszabadságharc helyett: némi jövedelemkiegyenlítődést. Levegőt.