Zorro, Robin Hood és a célok

LOVÁSZ ATTILA

A fiatalok forradalmi megnyilvánulásai szimpatikusak. A huszonévesek igenis mondjanak véleményt és igenis kiabáljanak, mert a mai számlákat ők fizetik ki, a mai rossz döntések az ő életüket befolyásolják. És ne akarja tőlük senki, hogy a maga komplex voltában lássák a problémát, sőt, még azt sem, hogy megszokott intézményes keretekben gondolkodjanak. Ha ilyenek lennének, komoly aggodalmaimnak adnék hangot a jövővel és ifjaink lelkiállapotaival kapcsolatban.

Felnőtt egy nemzedék, amely a tévében Zorrón, Robin Hoodon és az amerikai happy andes történeteken nőtt föl. Egy nemzedék, amelynek a szoci nem etalon, amelyiknek már nem érték, hogy a más véleményért nem akasztanak vagy nem csuknak be. Egy nemzedék, amely azt látja, hogy az intézményes megoldások sorra becsődölnek, így megjelentek az új nemzedék Robin Hoodjai és Zorrói. Ők azok, aki ha nem is törvénytelen, de minimum törvényen kívüli megoldásokkal próbálnak igazságot tenni ott, ahol a gazságot intézményesen védik. Csak a technológiák változtak, a Wikileaks után jön az Anonymus, és nincs vége. Zorro kardja, Robin Hood Sherwoodja a múlté, a cibertér, az informatikai társadalom bitjei és bájtjai ma a fegyverek – az újkori betyárok és igazságtevők közt is.

Nem feledjük, sem Robin Hood, sem Zorro, de még Marx vagy Lenin sem azokból a társadalmi rétegekből származik, amelyek igazáért harcolt. Ők a technológia birtokosai vagy bitorlói, a tüntetők, az más réteg. De a kettő most látszólag ugyanazért dolgozik, s mivel hitünk, hogy egy szebb és jobb világot akarnak, törhetetlen, egy-két vénemberi jó tanács a következő megmozdulásokhoz:

1. Sokadszor leírva: az az ember, aki egy másik emberre egykilós gránitkockát dob, nem a véleménynyilvánítás szabadságával élt, hanem gyilkossági kísérlet bűncselekményét követte el, eszerint kell vele (el)bánni.

2. Ha egy politikai csoportosulás moralizál, tisztának kell lennie. Amit Dzurinda csapata 98-ban a feketekönyvekkel megtehetett (és nem fejezett be), azt ma nem teheti. Ezt kellene látni a 99% és a hozzá hasonló csapatoknál, mert egy Mečiar-kormányzat idején meggazdagodott fegyverkereskedő, vagy egy volt HZDS szóvivő, egy állampárti utód SDĽ, vagy a az elmúlt nyolc évben az egyenes adásban rabló párt alelnökét még akkor sem oldozták fel bűnei alól, ha új pártot alapított.

3. Ha egy titkosszolgálati eredetű anyag a választások előtt két hónappal kerül nyilvánosságra, akkor annak célja nem a közélet megtisztítása, hanem az ún. black PR eszközeivel a választások manipulálása. Az előző mondatot mi sem igazolja ékesebben, mint az a tény, hogy a Gorilla-aktákban 2/3-os előfordulási rátával szereplő pártelnök pártja a Gorilla-botránynak köszönhetően feltehetően az alkotmányos többséget is elérheti.

4. Szlovákiában négy vagy öt meghatározó pénzügyi csoport dolgozik – eddig úgy nézett ki, hogy a törvényesség határain belül. Ha csak az egyikről beszélünk, akkor nem azt gyöngítjük, hanem a maradékot erősítjük.

5. Lehet, hogy Radičová találkozott Haščákkal, de attól még októberben ezen ország történelmének egyetlen olyan kormányfőjét sikerült elküldeni magasztos célok és elvi politizálás nevében, akinek neve lopáshoz nem kötődik.

S végül, de nem utolsósorban egy kis magyar vonatkozás: Gorilla ide, Gorilla oda, ha az elkövetkező négy évben nem lesz Szlovákiában magyar képviselet, úgy pofára esünk, hogy ha egyáltalán lehetséges, akkor is nagyon nehéz lesz felállni. Egyik magyar érdekeket felvállaló párt sem mutogathat a Gorilla-ügyben a másikra: aki a közös MKP elnökségi tagja vagy kormányzati tisztviselő volt, és politikai viselkedésével asszisztált tisztességtelen dolgokhoz, annak senki nem állított ki búcsúcédulát csak azért, mert új pártba vonult, sem azért, mert a régiben maradt.

Viszontlátásra a következő tüntetésen.