Ki nevet a végén?

NAGY ANDRÁS

A korrupciós botrány, amely a Gorilla-üggyel pattant ki, 2012-ben egyértelműen az első számú választási kampánytéma lett, a sajtó mindennél jobban foglalkozik vele, és évek óta nem látott tömegek hajlandók az utcára vonulni és tüntetni ellene. Az utcára vonulók nagy többsége a politikai elit megtisztulását és a korrupció kivizsgálását követeli. Ezek legitim és elfogadható követelések lennének minden demokratikus országban. Ám aki egy cseppet is tovább lát az orránál, értenie és éreznie kell, hogy az egész ügy a jelen helyzetben nem csak önmagáról szól, sőt inkább nem.

Szlovákiában mindig is a jobboldali pártok választói voltak érzékenyebbek a korrupciós ügyekre, ők követelték meg a politikusaiktól leginkább a tisztaságot, ők voltak a legháklisabbak a korrupcióra. Össze sem lehet hasonlítani a mečiari időket, amikor is konkrétan az államvagyon komoly részét osztogatták el politikai klientúráknak az akkori vezetők, az azt követő két jobboldali kormányciklussal, ahogy nem lehet összehasonlítani a 2006 és 2010 közötti időszakot sem Iveta Radičová kormányával. Míg az előbbi idején még a forró levegőt is képesek voltak ellopni, hogy mást ne említsünk, az elmúlt másfél év kormányzása alatt soha nem látott antikorrupciós lépések kezdődtek el, például a minisztériumi szerződések kötelező nyilvánosságra hozásával. Nagyon sok ügy kivizsgálása kapcsán az ügyészség és a bíróságok hozták meg a kétes döntéseket, s az igazságügyi minisztérium jelenlegi vezetése harcolt Štefan Harabin kiskirályoskodása ellen, s a mostani koalíció választott új legfőbb ügyészt Dobroslav Trnka helyére.

Az utcára vonulók nagy része egyenlőségjelet tesz minden politikus közé, ami óriási hiba.

Nem szabad elfelejteni, hogy Robert Ficóék, de még az SNS szavazótáborának is szinte teljesen mindegy, hogy vezetőik mennyire tiszták. A legújabb közvélemény-kutatások is azt mutatják, hogy a leendő miniszterelnök és pártja támogatottsága szinte egy centimétert sem mozdult el, holott ő volt az egyedüli pártelnök, aki állítólag járt a lehallgatott lakásban. A jobboldalnak szüksége van egyfajta megtisztulásra, ez tény. Ám annál rosszabb módszer, mint hogy négy évre teljesen szabad kezet adjanak a Smernek és hagyják, hogy azt csináljon az országgal, amit csak akar, nem létezik. Pedig úgy tűnik, a tüntetések és az egész ügy egyértelműen ebbe az irányba halad.