A politikai unió alapja – húsz éve írták alá a Maastrichti Szerződést
MTI-HÁTTÉR
Húsz éve, 1992. február 7-én írták alá a hollandiai Maastrichtban az Európai Közösségek külügy- és pénzügyminiszterei az 1993. november 1-jén megalakult és az EK-t felváltó Európai Unió alapszerződését.
Hat nyugat-európai állam: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország 1957-ben írt alá szerződést az Európai Gazdasági Közösség (EGK), valamint az atomenergiai együttműködésről szóló Európai Atomenergia Közösség (Euratom) létrehozásáról. A következő évben életbe lépő Római Szerződés fő célként vámunió és közös piac létesítését tűzte ki. 1967-től az EGK, a Montánunió és az Euratom intézményeinek egyesítése után az Európai Közösségek nevet használták, az időközben 12 tagúra bővült EK alapszerződését először 1987-ben módosították. Az Egységes Európai Okmány az egységes piac bevezetéséről döntött, véglegesítette a külpolitikai egyeztetések addig kialakult kormányközi mechanizmusát.
Az integráció további lépése a közösség politikai fogalomként való megteremtése volt. Az 1992. február 7-én – hivatalos nevén a Szerződés az Európai Unióról címmel – aláírt és 1993. november 1-jén életbe lépett Maastrichti Szerződéssel létrejött a jogi személyiséggel nem rendelkező, hárompilléres Európai Unió. Az első pillér a korábbi Európai Gazdasági Közösséget (immár Európai Közösséget) létrehozó szerződés volt, kibővülve a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozásával, a második a közös kül- és biztonságpolitikai, míg a harmadik a bel- és igazságügyi együttműködés volt.
Az Európai Unióval együtt számos új intézmény jött létre, mint például az európai ombudsman, az Europol, a Régiók Bizottsága, az Európai Központi Bank, és intézményesült az Európai Tanács. A szerződés biztosította a közösségi szinten egyeztetett tevékenységet a jogalkotás és igazságszolgáltatás egyes területein, létrehozta az uniós állampolgárság fogalmát, s további területekre (oktatás, kultúra, környezetvédelem) terjesztette ki a közösségi fellépést.
Maastricht teremtette meg a keretet az integrációs szervezet további fejlődéséhez, ami az újabb bővítéseket és az intézményes átalakításokat is magában foglalta.