Vica is elment
SERES LÁSZLÓ
Egy fővel, ráadásul újabb kiművelt emberfővel szaporodott azok száma, akik a totális kilátástalanság, a materiális bizonytalanság, a gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága vagy egyszerűen „csak” a karrierépítés lehetetlensége miatt úgy döntöttek, inkább nyugaton kamatoztatják tovább tehetségüket, és érzékenynek nem nevezhető búcsút vesznek Magyarországtól. Mohácsi Viktóriáról, az ismert és többszörösen kitüntetett roma jogvédőről, volt EP-képviselőről van szó, aki a Népszabadság híre szerint Kanadába utazott, „azzal a szándékkal, hogy politikai menedékjogot kér”. Nagy a kiakadás és a káröröm a neten, végre megszabadultunk tőle, világlik ki a kommentekből, mi pedig állapítsuk meg csendben, teljesen más okokból, hogy Vica bizony jól döntött.
Valóban kínos lenne, ha a tehetséges és agilis liberális jogvédő azzal trükközne, hogy politikai menedékjogot kér, holott a napilap szerint „csupán” az volt a gondja, hogy „idehaza nem talált megélhetést, komoly anyagi gondokkal küszködött”. Reméljük, nem akarja egy nyilvánvaló megélhetési hazugsággal hitelteleníteni hazai emberi jogi munkáját, hiszen az ő esetében nyilvánvalóan nem beszélhetünk politikai üldöztetésről, de még az általa védeni próbált félmilliós hazai cigányság esetében is bonyolultabb az ügy. Egymástól alig elválasztható rétegekként épülnek egymásra a tanulatlanság, a materiális kiszolgáltatottság, a bőrszín vagy származás alapján való megkülönböztetés, az oktatási szegregáció, a gettólét elemei, miközben kívülről csak annyi látszik, hogy a romák helyzete kilátástalanabb, mint valaha. Pedig 20+ év kormányprogramjai, közpénz-milliárdjai mentek el soha meg nem valósult projektekre, telepfelszámolásokra, más jó szándékú, de rosszul megcélzott és kivitelezett tervekre.
Magyarországon hosszú hónapok óta téma az értelmiség elvándorlása: orvosok, nővérek, fiatal rezidensek, más szakképzett egyének bizony nyugaton folytatják életüket, vagy legalábbis erősen mérlegelik ezt. A keresetek siralmas szintje ellehetetleníti a családalapítást, a jövő megalapozását, az államilag is erőltetett konformizmus a karrierépítést. Vica távozása azonban újra felhívja a figyelmet a romák elvándorlására, akiknek a sorsa érintőlegesen sem kapcsolódik a többi magyaréhoz: a főként Kanadába kiutazó és ott „politikai menedékjogot” igénylő cigány honfitársaink többsége nemhogy karrierjét nem kezdhette el, de rendes iskolába sem járhatott, szakmát soha nem tanulhatott, most pedig állami közmunkába kényszeríthetik, és ha nem vállal munkát 3 órányira otthonától, a segélyt is megvonják tőle. Hát nem érdemes inkább Kanadában próbálkozni?
Épp egy minap megjelent, idehaza számos biztosítékot kivert The Guardian-cikk emlékeztetett arra, hogy sok roma máig fél, és nem csak az emlékezetes rasszista sorozatgyilkosság miatt. „Amióta Ottawa 2008-ban megszüntette a vízumkötelezettséget, a kétségbeesett romáknak az észak-amerikai ország a legkedveltebb célpontjuk. 2010-ben a legtöbb menedékkérelmet – szám szerint 2297-et – magyarországiak adták be, és úgy tűnik, ez nem volt másképp tavaly sem” – írja a lap, amely megkérdezte Kovács Zoltán kommunikációs államtitkárt is az ügyben. Ő (még egyszer hangsúlyozzuk, ő a kommunikációért felelős államtitkár) közölte: a Kanadába menekülő magyar romák „csak azért vallanak itt őket érő üldöztetésről, hogy pénzt csináljanak, és megfejjék a jóléti rendszert. Nem hisszük, hogy bármi alapja lenne az etnikai üldöztetésről szóló hangoknak”. Hát, ha valaki így látja a világot, akkor a megfelelő posztra került. Mindenki más megpróbál túlélni egy kilátástalanságot produkáló kormányt, egy évtizedek óta stagnáló, saját állampolgárai iránt közönyös hazát, amely simán lemond értelmiségi és/vagy dolgozni vágyó polgártársairól.
Egy dologban talán igaza van az államtitkárnak: nincs etnikai diszkrimináció, az új rendszer mindenkit utál. Segélyezetteket, vállalkozókat, középosztályt, underclasst. Ha mondjuk cigány, az külön pech.
A szerző magyarországi publiicista