Egy bocsánatkérés margójára

JURAJ HRABKO

„A panaszos ügyében bizonyos körülmények kétségeket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy a panaszosnak az Emberi Jogok Európai Egyezményében rögzített jogai sérülhettek, ezért a Szlovák Köztársaság kormánya sajnálatát fejezi ki. A Szlovák Köztársaság kormánya elismeri, hogy Žák Malina Hedvig panaszában, amelyet az Európai Emberjogi Bíróságra adott be, vannak olyan körülmények, amelyek kétséget keltenek afelől, hogy tiszteletben tartották a panaszos emberi és szabadságjogait. A Szlovák Köztársaság kormánya ezért beleegyezik, hogy az ügyet békés úton rendezzék, amit az Európai Emberjogi Bíróság tudomásul vett, és 2011. november 8-án törölte a panaszt a panaszosok listájáról.”

Ennyi a hivatalos szöveg, amelyet ezen a héten hagyott jóvá a kormány. Nem váltott ki nagy visszhangot, elvégre azóta az esemény óta, amely fölött a kormány sajnálkozik, csaknem hat év telt el, és kevesen emlékeznek rá, mi minden történt ezzel kapcsolatban. Például, hogy ez olyan ügy volt, amelynek alapján meg kellett volna buknia Robert Fico kormányának. Legalábbis ő akkor ezt állította.

A kormány bocsánatkérése rendben van, noha abszolút célirányos – ugyanis semmi esélye sem volt, hogy megnyerje a pert az Európai Emberjogi Bíróságon. Az, hogy megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezményét, valamint a Szlovák Köztársaság Alkotmányát olyan evidens, hogy azoknak is látniuk kellett, akik nem akarták látni, sőt elutasították.

Ezzel azonban nem ér véget az ügy, mert már csaknem annyi ideje, amennyi eltelt az eset óta igyekszik az állam bebizonyítani Žák Malina Hedvignek, hogy az egészet kitalálta, magát támadta meg. Hat éve azt kutatja, hogyan lehetne hamis tanúzásért beperelni. Egyelőre nem az államot igazolják a szakértői vélemények, pontosabban, a vélemények őt igazolnák, de a sajtó kétségbe vonta ezeket a véleményeket. Ezért az állam nem tehet úgy, hogy semmi sem történik, amikor igenis történik. Az állam kudarca, az ország szégyene, hogy 16 nap alatt rávilágított, hogy az eset – a támadás – nem történt meg, de ezt hosszú évek óta nem tudja bebizonyítani. És nem azért, mert nem akarja.

Úgy tűnik, ez a paradox helyzet nem ér véget egyhamar. Ha az ügyben – ilyen vagy olyan irányban – nem tudott mozdulni Iveta Radičová kormánya, aligha várhatjuk el, hogy Robert Fico vagy valaki más kormányának sikerül. Ami, természetesen a jogállam minőségét igazolja – amivel Szlovákia kifelé büszkélkedik – sokkal inkább, mint bármi más.