Orbánékba rúgni
MÓZES SZABOLCS
A földön fekvő emberbe mindig könnyű belerúgni. S a politikai verseny részeként, ha van rá egy mód, bele is szoktak rúgni. Így van most ez Magyarországgal s annak kormányával is.
Ennek egyik aktuális példája az új uniós fiskális egyezmény. Röviden: tavaly decemberben arról döntöttek az uniós kormányfők, hogy szigorítják a pénzügyi szabályokat, s ha valaki nem tartja be őket, szinte automatikusan kemény büntetésre számíthat. A jelenlegi szabályozás alapján – egyebek között – a tagállamok éves költségvetési hiánya nem haladhatta meg a nemzeti össztermék 3 százalékát. Az új szabályozás szerint a jövőben a hiány aránya nem lehet magasabb 0,5 százaléknál (ezt több lépcsőben vezetik be), s mindez az úgynevezett strukturális költségvetésre lesz érvényes – ez utóbbit úgy kapjuk meg, hogy a büdzsét megtisztítjuk az egyedi bevételi és kiadási tételektől. Ennyit az előzményekről.
Amint megszületett az egyezség, magyarországi közgazdászok és újságírók kiszámították, hogy Budapest még fényévekre van ettől a szinttől, 0,5 helyett 5 százalék körüli a strukturális költségvetés hiánya. A hírt másnap több szlovák médiában is meg lehetett találni, ahol színesen ecsetelték, hogy bizony, nyugdíjpénztári összegek lenyúlása ide, speciális különadók oda, mindez semmit sem ér, mert Orbánék – ha nem változtatnak eddigi politikájukon –, jó nagy uniós büntetésre számíthatnak.
Ez így igaz is lenne, de előtte érdemes lett volna átfutni a szlovák adatokat is. Ha ezt megnézzük, rájövünk, hogy mi sem állunk lényegesen jobban, mint a jelképesen a vádlottak padjára ültetett „Orbán-rezsim”. Szlovákia strukturális deficitje 4 százalék körüli, tehát szintén fényévekre van az új uniós elvárástól. S most kapaszkodjunk meg, ha minden igaz, az új szabályrendszer az eurózóna tagjaira lesz érvényes – az egyezményt csak márciusban írják alá, addig még lehetnek változások –, tehát míg az új pozsonyi kormánynak tüstént kemény intézkedéseket kell foganatosítania, addig Budapestet ez a cipő még egy ideig várhatóan nem fogja szorítani.
Az, hogy most Magyarország gazdasági értelemben a földön fekszik, részben az Orbán-kormány hibája (ám jelentős részt az „elmúlt nyolc év” garnitúrája okolható érte – még ha erről a baloldali kritikusok, nem véletlenül, egyre inkább szeretnek megfeledkezni). Ez viszont nem jelenti azt, hogy olyan dolgokért is rugdosni kellene, amelyekben speciel mi sem állunk sokkal jobban. A kritika akkor jogos, s akkor lehet építő jellegű, ha őszinte s célja nem a politikai ellenfél vagy ellenség földbe döngölése mindenáron.