VISSZHANG
Eltartottak és eltartók
(Ad: Az ingyenebéd böjtje, Új Szó, 2010, március 2.)
Egyetértek Gál Zsolt okfejtésével a fent említett kommentárban, hogy a kormányok populista, szavazatvadászó indítékból túlköltekeznek. Ennek most vagyunk tanúi, és leszünk rövidesen szenvedő alanyai. Fico úgy szórja a pénzt, mintha saját maga kezelné a jegybank nyomdáját. Van viszont kitételem a szerző ama megnevezéseivel szemben, hogy eltartottak és eltartók. Mert szerinte az eltartókkal, a dolgozókkal, értékteremtőkkel szemben egyre nagyobb az ún. eltartottak aránya, akiken a szerző a nyugdíjasokat érti. Na, itt valami nem stimmel. Mi, (kis)nyugdíjasok is voltunk ún. eltartók. Az állambácsi évtizedeken át levonta havi fizetésemből azt a pénzt, amit előlegeztem neki, hogy életem alkonyán visszaadja nyugdíj formájában. Ha okosan kezeli, hatványozottan felértékelhette volna, hogy visszaadja. Máig sem felejtem el, hogy az ötvenes évek végén, miután jelentkeztem a Komenský Egyetem Böcsészkarára, csak úgy voltak hajlandóak felvenni, hogy először elmegyek az ún. nulladik évfolyamban az ostravai vasgyárba dolgozni, hogy ismerjem meg a munkásosztály életét. Megjegyzem, édesapám egyszerű, de megbecsült ácsmester, édesanyám háztartásbeli volt, aki időnként, hogy a családi költségvetést javítsa, elment kapálni a földműves szövetkezetbe, és néha még én is segítettem neki. Csak hab a tortán, hogy a pozsonyi komcsi elit fiait nulladik évfolyam nélkül vették fel az egyetemre. Üsse kő, nagyon jól kijöttünk egymással. Visszatérve az ostravai vasgyárhoz, remek iskola volt. Nem beszélve arról, hogy alig tizennyolc évesen a csehszlovák átlagkereset jó háromszorosát zsebeltem be havonta. A fizetési cédulán volt egy olyan kitétel is, hogy elhalálozási alap (úmrtný fond). Potom egy korona (mai reálértékben úgy harminc cent) volt. Jelentéktelen összeg. De hogy mire vonták le, máig is talány. Ahogy talány az is, hová vándorolt és vándorol az a sok elvonás, amit az ún. eltartóktól behajtanak. Mert ha okosan használná a (legkevésbé sem) kedves állambácsi, nem beszélnénk eltartókról és eltartottakról, és itt lenne maga a Kánaán.
Palágyi Lajos nyugdíjas