2010. március 12. péntek, 18:00
BODNÁR GYULAHirtelen rosszullét jött rám, szédülés, nyomás a szívtájon, pulzusszám ötvenhárom, nem bírtam volna lemenni a lépcsőn. Ha az ember hatvankét éves, talán már nem számít ez oly nagy tragédiának, legfeljebb ráfogja a frontra, vár egy kicsit, aztán folytatja útját, de most éreztem, életemben először, telefon után kell nyúlnom, hívnom a 155-öt, küldjenek rohammentőt. A megyei mentőszolgálat távoli elosztó, vagy ha úgy tetszik, logisztikai központjában érett női hang jelentkezett, tessék, mondta szlovákul, mire én, szintén szlovákul, ha már így szóltak hozzám, bemutatkoztam, közöltem a lakcímemet, ahogy azt az egészségügyi mentőszolgálatra vonatkozó ajánlás első pontja előírja…