TALLÓZÓ

LIBÉRATION

A modern társadalmakban hátrányos helyzetben élők problémái annyira összetettek, hogy azokon csak egyénre szabott programokkal lehetne segíteni – vélte két magyar szociológus a romaprogramokat bíráló írásában, amelyet a Libération című francia napilap közölt. A Brüsszel és a magyarországi romák reménytelen helyzete című publicisztikájában, Örkény Antal és Vári István kitér a hatósági etnikai nyilvántartást szorgalmazó tavaly novemberi ombudsmani javaslatra. Emlékeztetnek arra, hogy az elképzelés nem maradt visszhang nélkül Magyarországon, ahol „a többségi lakosság és a roma kisebbség között tapintható a feszültség”. Minden olyan bűntény kapcsán, melyben romák érintettek, rasszista kommentárok olvashatók a blogokban, s még a közszolgálati televízió is levetített egy romaellenes dokufikciót. A romák elleni sorozatgyilkosságokra utalva Örkény és Vári arra is felhívja a figyelmet, hogy amellett, hogy a romák kirekesztését hirdető Jobbik a közelgő parlamenti választásokon az ország harmadik, de az is elképzelhető, hogy második legnagyobb politikai erejévé válik, a romák fenyegetettsége már nem egyszerűen politikai jellegű Magyarországon. A romák iránti megvetés intézményesedett, és arra szolgál, hogy megfosszák őket a munkától. Az uniós tagállamok közül Magyarországon zsugorodott össze a leginkább a munkaerőpiac a rendszerváltás után. A roma férfiak többsége 1990 előtt dolgozott, most csak 15%-uknak van munkája. A tömeges és tartós munkanélküliség következménye a nyomor: közülük alig 5% éli meg a 65 éves kort, míg a nem roma többség 20%-a. A romák nehézségeinek leküzdésére az oktatás terén jelentős programok indultak, amelyeket nagyobb részben uniós forrásokból finanszíroz Magyarország. De az eredmények gyakran ellentmondásosak, a roma gyerekek képzésére fordítható támogatásokat azoknak az iskoláknak ítélik meg, amelyekbe a legtöbben járnak. Innen elmenekülnek a jobb helyzetben levő tanulók, s így a támogatott iskolák „gettóiskolákká” válnak – vélik a szociológusok. A kormányzati vagy uniós támogatásokhoz az önkormányzatok gyakran csak ürügyként használják a romákat, s az Állami Számvevőszék is jelezte, képtelenség megítélni a romaprogramok hatékonyságát. A szerzők leszögezik: sok ország küszködik azokkal a bajokkal, amelyek a kisebbségben élők kulturális, szocializációs, foglalkozási, jövedelmi és egyéb hátrányaiból fakadnak. Segélyprogramokkal próbálnak ezeken enyhíteni, melyek hatékonysága éppúgy vitatott, mint a magyarországi romatámogatásoké. A modern társadalmakban hátrányos helyzetben élők problémái annyira összetettek, hogy azokon csak egyénre szabott programokkal lehetne segíteni. (mti)