…elfogyhat a regimentje

LOVÁSZ ATTILA

A Híd alakulásakor világosan kommunikálta, nem óhajt kimondottan magyar párt lenni. A pártelnök s egyben a kampány igazi arca s mozdonya, Bugár Béla esetében ezt vagy elhiszi valaki, vagy nem, a szlovák választók inkább nem. Merthogy a listán található szlovák egyéniségek valahogy kevesen vannak, s azok közül a hazai szlovák–magyar megbékélésért nyilvánosan és tettekkel legtöbbet bizonyító Ondrej Dostálnak csak a 23. hely jutott, bizony mindez a szlovák szavazókat nem nagyon mozgósítja majd, hogy Bugár csapatára szavazzanak. Mint ahogyan az sem nagyon, hogy a harmadik helyen az e sorok írója által nagyon is tisztelt Ivan Švejna közgazdász található, akinek a konzisztens gazdasági gondolatvilágát elfogadó s tisztelő szavazók bizony Richard Sulík eszmetársai, erre még fogadást is köthetnénk. Peter Zajac vagy Rudolf Chmel sem az a húzóerő, amelyik a szlovákokat tömegesen ide húzná, de ezt – sajnos – az értelmiségi elitből bárkiről leírhatnánk. Ellenben a párt honlapján és kommunikációs stratégiáján legalább látható, hogy megfogalmazott bizonyos alapértékeket, amelyeket valaki vagy elfogad, vagy nem, de vannak. Ezzel szemben az MKP a hűségre hajaz, „értékelvű, nem csupán érdekelvű” politizálást hirdet. Kevésbé kommunikálja viszont azokat az értékeket, amelyek mentén ezt tenné. A listáján vannak komoly húzóemberek, akiket a választók ismernek s akik szavazókörzetükben nem egyszer voltak képesek mozgósításra.

Sajnos e két párt vitájának leegyszerűsített verziója egyre inkább hasonlít a hárompárti időszak narratíváira. A Híd a szlovákbarát, van viszont gazdasági lobbija (ez nem mindig jelent rosszat, bármennyire állítjuk is be így), az MKP pedig a nemzeti politikai tényező, amelyre „az igaz magyar emberek” szavaznak. Nos, attól, hogy valaki éppen Bugárt, vagy Bastrnákot kedveli és támogatja, még nem feltétlenül nemzetáruló, és az érdekharc sem áll távol sokszor már szoborrá avanzsáló nemzeti politikusainktól, de a cizellált, többrétegű megközelítésnek nem a választási kampány az igazi terepe. A már látható és feltehetően nagyon nehezen felülírható narratívák valószínűleg komoly kiábránduláshoz és választóvesztéshez vezetnek.

A jelenlegi szlovákiai politika az egyetlen, amely ma minden marketing-kampánynál és minden reklámhúzásnál többet segít e két pártnak. A szó szerint nacionalista, retorikája alapján monotematikusan magyarellenes koalíció és a (tisztelet a nagyon pici kis kivételnek) sunyizó ellenzéki garnitúra egyértelműen azt üzeni, a honi magyarságnak szüksége van politikai érdekképviseletre is, nem állunk olyan jól emberi jogokkal és kisebbségvédelmi technikákkal, hogy azt a civil társadalom csoportosulásaira hagyhatjuk. Ez ma az egyetlen mozgósító erő, hiszen még a magyarok által masszívan támogatott Iveta Radičová e lapban közölt interjúja is olyan dolgokat tartalmazott, amelyekről minden szemünket behunyva és még mindig a tanárembert látva benne mondhatjuk csak ki: szerencsétlen megfogalmazást használt. De – még egyszer! – ezt csak a kifinomult jóindulat mondatja velünk.

Mit kezd e két párt a jelen helyzetben? Listaállító konferenciáik üzenete alapján nem sokat. Azt már tudják, hogy a bekeményítés nem járható út, azt is, hogy a sunyiság sem, azt is, hogy az együttműködés szándékában nem sokan hisznek, s azt is, hogy kooperáció nélkül is épp a kisebbség jár rosszul (ha a tojás esik a kőre vagy a kő a tojásra, az eredmény ugyanaz). Az MKP nem volt képes markánsan megfogalmazni az erős régiók politikáját, pedig ebben lehetne erős, következetes. A Híd nem fogalmazta meg a gazdasági prosperitásra építő sikeres kooperációt, pedig ebben lenne erős. A két párt nem mondott semmi olyat, amire azt mondaná a választó: tyű, öregem, ez az! Mikor is vannak a választások?

Szűk száz nap áll a rendelkezésükre. Sok szavazó az utolsó órákban dönt. Van mit üzenni és van kinek. Egy dolog biztos: a Csáky Pál által jósolt 9, a Bugár Béla által jósolt 8 százalék párhuzamosan nem jön be és nem lesz belőle a parlamenti matematikában kikerülhetetlen 17. Ha így folytatják, lehet, hogy az „együtt 10-nek” is örülni lehet majd.