Csalódott amerikai szenátorok

HOFER LÁSZLÓ

Majdnem rekord számú, 12 amerikai szenátor jelezte eddig, hogy a novemberi kongresszusi választások után nem akar a felsőház tagjaként szolgálni, s visszaadja mandátumát. Többen az építő jellegű törvényalkotást bénító pártos megosztottság miatt távoznak.

A százfős szenátus tagjának lenni az egyik legnagyobb befolyást jelenti az amerikai belpolitikában.

Legutóbb nagy meglepetésre Evan Bayh, Indiana állam demokrata párti szenátora jelentette be, hogy kétszer hatéves mandátum után nem pályázza meg újra a posztot. Tette ezt annak ellenére, hogy jelentős pénzügyi támogatást tudhat maga mögött, és a felmérések szerint valószínűleg győzött volna. „Nem ösztönöz a merev pártpolitizálás és az ideológia – közölte sajtótájékoztatóján. – A politikai élet szinte törzsi jelleget öltött, a szembenállók a másik megsemmisítésére törekednek.”

A mandátumukat feladó szenátorok közölték: csalódottak, mert egy olyan testületben kell dolgozniuk, amelyből kiveszett a viták lefolytatásához szükséges türelem.

Judd Gregg, New Hampshire szenátora, aki három periódus után lép vissza, elmondta: amikor szenátor lett, a ház tagjai hetekig dolgoztak az összetettebb törvények tökéletesítésén. Szerinte a szenátus ma már nem alkalmas erre, a többség nem enged semmilyen lényegi változtatási szándéknak.

Norman Ornstein, az American Enterprise Institute washingtoni agytröszt főmunkatársa rámutatott: a pártos szembenállás szétzilálta azokat az együttműködési sémákat, amelyek alapján korábban a különböző pártkötődésű szenátorok nézetközösséget tudtak kialakítani. Ma azokat a szenátorokat, akik nem tartják be a pártfegyelmet, megbüntetik.

Gregg és Bayh szenátorok elmondták: a jelenlegi politikai légkörben nincs esély a valóban közös kezdeményezésekre, pedig régebben ez volt a jó politizálás aranyszabálya.

Január 26-án a felsőházban 53:46 arányban leszavaztak egy kétpárti indítványt, amely az államháztartási hiány csökkentéséről szólt. Heten rövid távú politikai érdekeket szem előtt tartva szavaztak nemmel.

Paul Kirk, aki a néhai Edward Kennedy helyét töltötte be az időközi választásig, búcsúbeszédében azt mondta, a szenátusban klímaváltozásra van szükség: „A kétpárti szembenállás mérgezi a légkört, gátolja a testület munkáját. Az együttműködés szellemét kellene visszahozni.” Byron Dorgan észak-dakotai demokrata szenátor – aki január elején jelentette be, hogy nem pályázik újra – azt mondta: mélyen tiszteli társait, de sajnálatosnak tartja a szenátust eluraló ellenségeskedést és a pártok közötti együttműködési szándék hiányát.

A szerző az MTI tudósítója