Mátyás király felszáll

BALÁZS BENCE

Vajon milyen lehet egy évszázadon át egy helyben állni?

Nekik persze könnyű volt, hiszen világ életükben vitézkedtek, no meg azt a kis apróságot sem kell elfelednünk, hogy 1903-ban bronzba öntötték őket, Mátyás király fekete seregének kiváló vezéreit, magával az igazságossal együtt, aki azonban – igazságosság ide, igazságosság oda – sokkal jobb helyzetben van, mivel az elmúlt több mint 100 évet nem állva, hanem lóháton ülve mélázhatta el Kolozsvár Főterén. Mátyás király egy dologban azonban mégis egyenlő a másik négy, mellette álló bronzalakkal: egyikük sem gondolta volna, hogy egy daru lesz az, ami földre teperi a híres hadvezéreket, Kinizsi Pált, Magyar Balázst, Báthory Istvánt, valamint Szapolyai János erdélyi vajdát, magyar királyt.

Márpedig ez történt, s ha ez még nem volt elég csúfos vereség számukra, nos, az őket a derekuknál fogva elkapó daru, erőfölényét fitogtatva, teljesen a padlóra küldte – pontosabban gumiabroncs-ágyra fektette – őket.

Remélhetőleg nem végérvényesen – teszem hozzá némi félsszel. Tavaly ilyentájt ugyanis még abban reménykedtek a szobor restaurálását szorgalmazók és egyes helyi elöljárók, hogy a restaurált közkincset még 2009 második felében át tudják adni. Ehhez képest a kolozsváriak vagy a várost meglátogató turisták (akiknek sokszor a szoborcsoport megtekintése jelentette az alfát és az ómegát) hónapokon át csak azt láthatták – idén februárig –, hogy a faszerkezettel körbetákolt műemlék környékén még a fű se nő. Pontosabban a fű nőtt, még csak le sem taposta senki a nagy igyekezetben, hogy nekifogjon a szobor restaurálásához. Állítólag közben különböző állagfelmérések és papírmunkák folytak a háttérben. Persze, biztos ilyen is volt, mint ahogyan az is tény, hogy a szobor szerkezete tényleg rosszabb állapotban van, mint ahogyan azt a szakemberek előzetesen gondolták. De ez csak egyik vetülete a restaurálás döcögésének: az elmúlt hónapokban a kulisszák és a kirakatpolitika mögött – ahová a helyi sajtó időnként sikeresen betekintett – más zajlott, nemegyszer éppen a szerződött felek között: piszkos érdekharcok, személyeskedések, vádaskodások és anyázások, elsősorban anyagi érdekek miatt (nem csoda, hogy a szobor köré télire tervezett védőburkolat nem készült el).

Ilyen körülmények között óriási lépés, hogy végre a szó szoros értelmében messziről is látszik, hogy valami történik a szoborcsoport körül: lekerültek onnan a mellékalakok, Mátyás király köré pedig egy fémszerkezet került ugyancsak a napokban, amely arra szolgál, hogy az igazságost – aki ismét különcködik, és nem kér az abroncságyból – lovastól a magasba emelje, és felfüggesztve tartsa, amíg a szakemberek a talapzattal foglalatoskodnak. Utána visszatérhetnek helyükre az utóbbi 100 év fáradalmait addig vélhetően kipihenő, a gumiabroncs ágyon „esztétikai műtéten” áteső mellékalakok is, hogy királyukkal együtt hősiesen szembenézhessenek a következő évszázad viharaival.

Mátyás király tehát hamarosan felszáll, a levegőbe emelkedik. És talán még idén le is száll, bár szétszedni mindent könnyebb, mint összerakni… Az érintetteknek azonban mostanra talán már sikerült félretenniük a személyes érdekeket, büszkeséget, gőgöt, és a továbbiakban a cél lesz az elsődleges: Kolozsvár jelképének mihamarabbi helyreállítása.