Mégis drágított az euró
LOVÁSZ ATTILA
Az év végi statisztikai jelentés nem meglepő: a 14 éven felüli lakosság két harmada azt gondolja, hogy az euró bevezetése dráguláshoz vezetett. A megkérdezettek általában úgy viselkedtek, mint a megkérdezettek: a válaszadásban az érzések felülírták a tényeket. A Statisztikai Hivatal egyetlen negyedéves jelentése nem számolt be számottevő áringadozásról, sem föl-, sem lefelé, ha valami megváltozott, az a válság következtében a pénz ára lett. A pénzé, amit a lakosság hitelként vagy kölcsönként ismer. De egy pénzpiaci válság kellős közepén inkább arról számolhatnánk be, hogy az euró megmentette a szlovák lakosságot attól, amit a magyar tömegesen, a cseh részlegesen megismert: a deviza alapú hitelek bedőlésétől. Tehát a lakosság szempontjából az euró bevezetése – ami nem (hangsúlyozzuk: NEM) a Fico-kormányzat érdeme – majdnem minden szempontból előnyösnek bizonyult.
Hogy mégsem minden szempontból, arra a magyarázat egyszerű. Éppen egy éve búcsúztattuk a nagyon fiatalon eltávozott szlovák koronát, amelynek érdemeiről is megemlékeztünk. A hazai pénznem, amelynek viszonyítási valutája az euró volt, az árfolyam-ingadozásoknak köszönhetően rövid pórázon tartotta a költekezésre bármikor hajlandó kormányokat. A nagy kilengések történetében két roppantul fontosról jobb újra említést tenni. 1999-ben, amikor világossá vált, hogy eljött a mečiari évek utáni gazdasági nagytakarítás ideje, a koalíció baloldali része nem nagyon akart hallani reformokról, átalakításról, privatizációról. Tíz éve májusban a korona spirális zuhanása volt az, amely a kormányt nagyjából két perc alatt fegyelmezte, s rávette arra, hogy az ún. kis reform megtörténjen. A másik esemény 2006 októberében következett be, amikor Fico máris költekezni akart, s a maastrichti kritériumok hallatán kijelentette: nem is kell úgy sietnünk az eurózónába. Na, zuhant is egy jót a korona, Fico magyarázkodásra kényszerült, és visszalépett akkori osztogatási elgondolásaitól.
2009-ben viszont ez a fegyelmezési módszer megszűnt. Az euróövezetben a mienknél jóval erősebb gazdaságok és államháztartások is kompromisszumokat kötöttek önmagukkal és az európai jegybankkal, így a szlovák kormány útjában sem állt semmi, hogy felelőtlenül elmuzsikálja a lakosság által egyszer már kiizzadt eurócskákat. Igaz, ezt közvetlenül nem érzik meg a polgárok, megérzik viszont a hitelre szoruló állami költségvetésben, megérzik Szlovákia most még nem, de várhatóan romló ratingjében, mint ahogyan azt az eladósodott városok egy részének önkormányzata az elmúlt hetekben megtapasztalta (legutóbb Myjava ratingje csökkent, nem is keveset). A szlovák költségvetés minden hiányt pénzelő lépése drágább lesz, hiszen már most drágább a Szlovákiának nyújtott hitel, mint mondjuk Németországnak.
2010 a választási maraton éve lesz régiónkban. A cseh vagy a magyar polgárok az új kormányprogramok bemutatása utáni napokban közvetlenül megérezhetik, kit választottak – pénznemük törvényszerűen reagálni fog az első kormányzati megnyilvánulásokra. Szlovákiában nem így lesz, meg aztán, kit is érdekel, hogy drágábban húzza a banda, ha ezt a kormánygarnitúrát annyira szereti a nép.
Ilyenkor a BÚÉK a divatos rövidítés, mi inkább kívánnánk a boldog helyett értelmesebb új esztendőt, de idült szkepszisünk szlovák választási eredményeket illetően óvatosságra int bennünket, s maradunk a hagyománynál. Legalább boldog legyen az új esztendő, ha kis hazánk szintjén sok jót nem várhatunk tőle.