2010 – a destrukció éve
GÁL ZSOLT
Az előttünk álló választási évben két eshetőségre kell felkészülni: Robert Fico és pártja, a Smer továbbra is nagyon népszerű lesz (ez a valószínűbb) vagy valamelyest veszít népszerűségéből, és kétségessé válik fölényes választási győzelme. A gazdaság szempontjából rövid távon sajnos mindkét variáns csak rosszat hozhat, a jövő évben a gazdaságpolitika destruktív jellege nem, csak annak mértéke a kérdés.
Ha a szlovák kormányfő és pártja továbbra is magasan vezetni fog a pártpreferenciákat mérő közvélemény-kutatásokban, akkor a fő veszélyt a reformok és a költségvetés konszolidálásának jegelése, az osztogató politika folytatása jelenti. Elvégre győztes felálláson, népszerű politikán minek változtatni? Különösen igaz ez a választások előtt. Ennek a következménye az lesz, hogy az ideihez hasonló, rekordméretű államháztartási hiány várható, és rohamtempóban dagad tovább az államadósság. Ha „sikerül” megkötni a Zsolna–Eperjes autópálya-szakaszokra tervezett PPP konstrukciójú (állami-magán együttműködésen alapuló) szerződéseket, akkor az államadósság rejtett, implicit formája is tovább növekszik. Paradox módon, minél több uniós támogatást sikerül lehívni, annál jobban nő a korrupció és a közpénzek meglovasításának veszélye. Ez akkor is nagy kockázatot jelent, ha – mint eddig – csak minimális mértékben jutunk hozzá a közösségi támogatásokhoz. A Smer két koalíciós partnere számára ugyanis lehet, hogy 2010 eleje lesz kormányzásuk utolsó féléve, így mindent megtesznek, hogy állam bácsit és a közköltségvetéseket minél jobban – még egyszer, utoljára – megkopasszák.
A magas népszerűség legnagyobb kockázata az, hogy a jövőre felálló új szlovák parlament/kormány meghatározó ereje újra a Smer lesz, és további négy éven keresztül fogja diktálni a gazdaságpolitikát. Ebben az esetben garantáltan gallyra vágják az országot.
Paradox módon még nagyobb a rizikója annak, ha Fico és a Smer népszerűsége megbicsaklik, főlényes választási győzelmük kérdésessé válik. Ekkor még gátlástalanabb populista politikához folyamodhatnak, még jobban megemelhetik a kiadásokat, még intenzívebben támadhatják ellenfeleiket, még elkeseredettebben próbálhatják megdézsmálni az államkasszát. Gondoljunk csak bele, mi mindenre volt képes az elmúlt években Robert Fico és kormánya, miközben a Smer népszerűsége stabilan 30-40% körül mozgott. Folyamatosan hadakozott az egészségbiztosítókkal, nyugdíjpénztárakkal, áruházláncokkal, energetikai nagyvállalatokkal, a nemzeti bankkal és a kereskedelmi bankokkal, az ellenzékkel, újságírókkal és persze velünk, magyarokkal. Szétverte a Dzurinda-kormány reformjainak mintegy felét, nemzetközi perekbe bonyolódott, és elengedte a füle mellett az egyre erősödő hazai és külföldi kritikákat. Felmerül a kérdés, mire lehetne még képes, ha pártjának preferenciái mondjuk 30% alá esnének. Ebbe inkább jobb bele sem gondolni, csakhogy e nélkül Fico verhetetlen, és még legalább négy évig kormányfő marad. Ezért mégis jobb lenne túlesni népszerűségvesztésének következményein még a választások előtt (feltéve, hogy azokat elvesztené), minthogy a következő négyéves ciklus fele azzal teljen el, hogy egyre durvább és destruktívabb populizmussal próbálja visszaszerezni elvesztett népszerűségét.