SZEMPONT
Kenyér és iskola mindig kell
Kevés ember van, aki nem hordja szívében régi iskolájának egy-egy kedves emlékét, a szép diákévek varázslatos, semmivel nem pótolható hangulatát. Egy arc, egy jellegzetesen összefirkált iskolapad, egy felejthetetlen sarok vagy éppen a legszebb földi érzéssel való találkozás döbbenetes pillanata elevenedik meg olykor elménkben. Olyan ez, mint egy megtörtént mese, telítve izgalmakkal, várakozással, szépséggel. Meggyőződésem, hogy 1896-tól, amikor az iskolát Darányi Ignác megalapította, diákok ezrei 113 éven keresztül fedezték fel ezt a csodát lelkükben a Komáromi (Gadóci) Mezőgazdasági Középiskolában. Ez a nagy múltú iskola 2007. szeptember 1-jétől Komáromban az Építők úti összevont szakközépiskola épületében működött. A költözésre azért volt szükség, mert a diákok létszáma négy év alatt kétszáznyolcvanról ötvennyolcra csökkent, és a Nyitra megyei önkormányzat költségmegtakarítás miatt ide helyezte át a gadóci iskolát. A 2008/2009-es tanévben az egy osztályra szűkült iskolában két tanulmányi szakon: alternatív mezőgazdálkodás (környezetkímélő gazdálkodás) és a közgazdasági képzéssel csaknem azonos menedzserképző szakon folyt, illetve fejeződött be a tanítás. Az utolsó osztályban 17 tanuló kapott érettségi bizonyítványt.
2005-ben már csak három osztály érettségizett – két magyar, egy szlovák – és csak egyet lehetett nyitni. A továbbiakban kettesével mentek el az osztályok és a szórványjelentkezések már nem tették lehetővé újabb osztályok indítását. 2005-ben és 2006-ban a tanárok folyamatosan látogatták az alapiskolákat, hogy tájékoztassanak olyan szakokról, melyeket szeretnének bevezetni, és amelyeket az ország gazdasága is igényel. A felmérések alapján úgy tűnt, a vidékfejlesztésben és környezetvédelemben vannak a legnagyobb tartalékok és hiányosságok is, amelyek indokolttá teszik ilyen szakok bevezetését. A fenntartó a 2006/2007-es tanévtől lehetővé tette az említett szakok bevezetését. Három év alatt egyszer sem jelentkezett az említett szakokra több mint tíz tanuló, így nem nyílhatott osztály.
Az iskola megszűnésével óriási lehetőség vált semmivé egy vidékfejlesztő tanulmányi szakokat oktató iskola megalapozásához. De a lehetőség még mindig fennáll. Nem találnak gazdára az iskola ingatlanjai: a jó öreg iskola időtálló épülete a gyönyörű új ablakokkal, a 160 férőhelyes diákotthon étteremmel és tornateremmel, valamint a laboratórium. Az általános válság és a pénz uralmának kóros korszakában is tudatosítani kellene, mi vár bennünket a következő években. Rá kell jönnünk arra, mire lesz, mire lehet szükség a jövőben, amely bizonytalan ugyan, de, biztos, hogy lesz. És kenyér is mindig kell.
Valami volt és most már – pontosan 2009. augusztus 31. után – nem lesz. Volt egy iskola, amely nem kis falatot tett le a társadalom asztalára hosszú időn át, nagyon sokféle rendszerben. Hogy mennyire fog hiányozni, azt a jövő mutatja meg. Valami megszűnt és nem jött helyébe semmi. Én a semmit tudom megsiratni igazán. A nagy, tátongó, akaratpusztító, hallgatag, félelmetes semmit.
Jóba Mihály, az iskola volt tanára