Fapados alkony
GÁL ZSOLT
A piackutatás élesben úgy látszik nem jött be Közép-Európa első diszkont légitársaságának, a válság kegyetlenül betartatja a kapitalizmus fontos alapszabályát: egyik vállalat sem maradhat fenn hosszabb távon nyereség nélkül.
A 2002-től repülő, szlovákiai székhelyű, térségünk első fapados légitársaságaként működő SkyEurope nemrég három hónapos haladékot (gyakorlatilag csődvédelmet) kapott a restrukturalizációra a pozsonyi járási bíróságon. Ez idő alatt kellene sürgősen átalakulnia, új befektetőket találnia, hogy képes legyen törleszteni tetemes kinnlevőségeit. Erre vajmi kevés esély van, és a kedvezőtlen hírek meg az immár sorozatos késések, járatkiesések miatt minden bizonnyal az utasok jelentős része is elfordul a társaságtól, ezért nagyon valószínű, hogy az a 90 napos védelem letelte után végleg lehúzhatja a rolót. Pedig elvileg a nyári idény lenne az ideális időszak, amikor a légi fuvarozók nyereséggel üzemelhetnek és tartalékokat halmozhatnak fel.
A SkyEurope egy több helyen letesztelt és számos társaság esetében jól bevált recepttel lépett a térség piacára, kérdés, ez miért nem működött nálunk. A kezdeti időszakban valamennyi hasonló cég veszteségesen indul, de a hosszabb távon megmaradók bizonyos kritikus nagyság elérése után képesek nyereségre váltani. Nos, úgy tűnik, a Sky nem tudta elérni ezt a kritikus nagyságot. Bár a szlovák piacon nagy volt az érdeklődés (ezt a pozsonyi reptér forgalmának drámai növekedése jól mutatta), sőt a Sky nemcsak a fapadosok hagyományos utasközönségét tudta magához vonzani, hanem a nem létező nemzeti légitársaságot is helyettesítette, a szlovák piac méretével és gyengécske vásárlóerejével túl kicsinek bizonyult a gazdaságossághoz. Természetesen ezzel a SkyEurope vezetése is tisztában volt, ezért terjeszkedtek gyorsan a szomszédos országok piacaira. A visegrádi négyek és Ausztria együtt talán elég lett volna a kritikus nagyság eléréséhez. Csakhogy nagyon hamar megjelent a gyilkos konkurencia, először a két évvel később alakuló magyarországi WizzAir képében, amely kiszorította konkurensét a magyar és részben a lengyel piacról, majd az olyan nagyhalak is megjelentek, mint a Ryanair vagy az Easyjet. Ez utóbbiak elég tartalékkal rendelkeznek ahhoz, hogy térségbeli járataikat akár évekig is költség alatti árszinten üzemeltessék, kinyírva a konkurenciát.
A fapadosok klasszikus modelljének egyik alapeleme, hogy a város közeli, nagy és frekventált, de drága repülőterek helyett igyekeznek távolabbi, de olcsóbb légikikötőket használni. Ez Közép-Európában nem érvényesülhetett, itt az egy nagyváros – egy reptér képlet érvényesül. Ez persze kicsit megmosolyogtatóan hangzik Pozsony esetében, a város és a reptér méretei azonban nem látszanak meg a reptérhasználati díjakon. Az állami kézben maradt reptér a magas áraival, meg a kapacitását bővítő fejlesztések elmaradásával is besegített a Sky vesszőfutásához. Emellett az államot a jó reptéri összeköttetése (városi tömegközlekedés, vasút) kiépítésének elmaradása miatt is felelősség terheli.
Ehhez jött még a tavalyi szárnyaló olajár, majd az azt követő világgazdasági válság, amely valószínűleg a végső döfést jelenti. Kérdés, ezek után milyen jövő vár térségünk fapadosaira, amelyek új lehetőségeket teremtve tömegek számára tették elérhetővé a repülést.