…nemzetért szabadságot!
MOLNÁR IVÁN
Az első és legnagyobb csapás, legalábbis e héten, hétfőn érte demokráciánkat, pontosabban annak egyik legérzékenyebb részét, az igazságszolgáltatást. Štefan Harabin megválasztása a Legfelsőbb Bíróság elnöki székébe a jogállam teljes megcsúfolása és földbe tiprása. Egy, a drogmaffiával barátkozó, újságírókat rendszeresen terrorizáló, antiszemita kijelentéséről elhíresült embernek már az igazságügyi miniszteri székben sem lett volna semmi keresnivalója, főbírónak pedig csak egy olyan országban választhatták meg, mint Szlovákia. Egy olyan országban, ahol a politikai elit még csak a látszatát sem tartja fenn annak, hogy tetteit a demokratikus elvek vezérlik.
Harabin megválasztása azonban csak hab a tortán. Húsz évvel a rendszerváltás után ugyanis úgy tűnik, Szlovákia ideológiát vált. A rendszerváltás legfontosabb értékei, a demokratikus államszervezet és az emberi jogok tiszteletben tartása a Fico-kormány politikai elitjének már semmit sem jelentenek. A kormány által az országra erőltetett új ideológia alapja a nyers, kocsmai nacionalizmus, és – a magát szocialistának valló kormánytól meglepő módon – a piaci fundamentalizmus, az üzlet, a pénz, a nyílt és leplezetlen szabad rablás mindenekfelettisége. Az új ideológiát Robert Fico már többször is kifejtette, de soha olyan nyíltan, mint e héten, amikor a kínai államfő múlt heti szlovákiai látogatását kísérő tüntetéseket kommentálta. Fico szerint a Kínával fenntartott üzleti kapcsolatok fontosabbak, mint az emberi jogok betartása. A szocialista kormányfőnek a profit, a pénz többet jelent, mint az, hogy Kína emberek ezreit tartja koncentrációs táborokban, és a legkisebb ellenállást is halállal bünteti. Ki tudja, talán egy kicsit még irigyli is ezt a kínai elvtársaktól. „Nincsenek bombázóink, atomfegyvereink, hadseregeink, hogy befolyásolhassuk a világot” – sajnálkozik Fico. Szerencsénkre, tehetjük hozzá, hiszen ellenkező esetben, a kormányfő politikai nézeteit ismerve, bizonyára már mi is a kínai népi demokrácia útját járnánk. Nem tudni ugyanakkor, hogy Fico a kijelentéseit komolyan gondolja-e, vagy ezzel is csak a nemzet „nagyjaira” kíván emlékezni. A szlovák történelemben ugyanis nem ő az első, akinek a saját maga által megfogalmazott nemzeti érdekek az emberi jogoknál is fontosabbak, és ennek érdekében egy olyan állam talpnyalójává válik, amely koncentrációs táborokba zárja a saját polgárait.
A kormány új irányvonalát megerősítette azonban a Szlovák Nemzeti Párt frakcióvezetője, Rafael Rafaj is, aki a nyelvtörvény módosításáról szóló vitában kijelentette: az államnyelv védelme törvényes okot ad a szólásszabadság és a magánélet tiszteletben tartásának korlátozására. Rafaj kijelentéséről az Andrej Hlinka által kitalált, és a második világháborús fasiszta szlovák bábállam által kiadott ötkoronáson is feltüntetett jelszó juthat az eszünkbe: Istenért életet, nemzetért szabadságot! A durva nemzeti propaganda persze Rafajtól is csak porhintés. Könnyebb ugyanis a nemzet érdekeiről kiabálni, mint megmagyarázni, minek köszönhető, hogy a Szlovák Nemzeti Párt vagyona a 2007-es nem egész félmillióról tavaly 73 millió koronára duzzadt. Egy biztos csak, nem a hálás nemzet közadakozásából kaparták össze.
Mit tehetünk mi, egyszerű állampolgárok, ha az ország vezetése a legalapvetőbb emberi jogainkat veszélyezteti? Hallgassunk Ficóra. A kormányfő e héten figyelmeztette a lakosságot, hogy „kicsi ország vagyunk, ezért épeszűnek kell maradnunk”. Kár, hogy a választók nagy része és a politikai elit – Ficóval az élen – ezt egészen másképp értelmezi. Szlovákiában így ma semmiből sincs akkora hiány, mint a józan észből, és félő, hogy ezen egyhamar nem tudunk változtatni.