Menni Európa
SERES LÁSZLÓ
David Cameron már évekkel ezelőtt megígérte, most meg is csinálta: kivezeti a brit torykat a szerinte túlságosan is EU-barát Európai Néppártból (EPP-ED). A toryk részben belső meggyőződésből, részben külső kényszerből (a briteknél az EP-választásra jól megerősödtek a nála is EU-szkeptikusabb erők) léptek, és meg is találták a cseh polgári demokratákat (ODS) meg a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) pártját, és létrehozták az Európai Konzervatívok és Reformer (ECR) frakciót az EP-ben. Hadd legyen végre vállalható, nem szélsőséges platformja azoknak, akik nem akarnak egyre szorosabb uniót, egyre szocialisztikusabb európai gazdaságpolitikát, hatáskör nélküli EU-elnököt, egységes külpolitika nélküli EU-s „külügyminisztert”.
Az új pártcsoport egyelőre nem élezi ki a „Lisszabon – igen vagy nem” kérdést (Cameron pl. a briteknél már ratifikált szerződést nem akarja népszavazásra bocsátani). Ám legkésőbb az ősszel várható ír „igen” után kénytelenek lesznek állást foglalni az ügyben, hogyan akarják hősiesen megmenteni az egyéni szabadság és felelősség, a szabad piac és valódi verseny, a szuverén, de kis kormányzat elveit egy olyan 27 tagú európai klubban, amely igent mond ugyan a föderális Európára, de nincs egységes akarata, csak egy domináns német–francia tengelye, amely egyre nyitottabb a bank- és autógyármentő szocialista protekcionizmusra. Ami pedig a külpolitikát illeti, sokatmondó, hogy még a hagyományosan megbékéléspárti és puha Európa is keményebb hangot ütött meg a választási csaló Iránnal szemben, mint a jelenlegi amerikai elnök, akinek épp a napokban bukik meg az ostoba „előfeltétel nélkül tárgyalunk mindenkivel” elve.
Az új, valamelyest áramvonalasított, konzervatív-liberális EU-szkeptikus frakció (amelyhez meglepetésre csatlakozott az eddig elkötelezett föderalistaként ismert Bokros Lajos, aki „neoliberális” nézeteivel nemigen tudna máshová beülni) legnagyobb ellensége azonban lehet, hogy épp önmagán belül lesz: az itt 15 fős lengyel PiS nemcsak kirekesztő és homofób, de nacionalistább és szabadkereskedelem-ellenesebb, mint némely szélsőjobbos EP-képviselő. A toryk eddig sikerrel hárították a nyíltan Európa-ellenes, ultranacionalista és rasszista olasz, dán EP-képviselők megkeresését, ám az, hogy kizárólag hét ország 25 képviselője adhat frakciót, új kényszert is teremt: ha a léc rezeg, más ország kétséges képviselőjét is át kell ültetni. A tét nagy: közel négymillió euró, ezenkívül bizottsági elnökségek, megszólalási lehetőségek, amik nélkül az ember szabályosan eltűnik Brüsszelben.
Kettős nyomás alatt lesz tehát az új frakció – az egységesülő Európában semmi gondot nem látó szocdemek és néppártiak egyfelelől, a hardcore nacionalisták és nettó nácik másfelől –, de az igazi kihívás az lesz: hozzá tud-e járulni ez az 55 ember a hétszázvalahányból ahhoz, hogy az Európai Unió egyetlen választott testületének, az EP-nek ne romoljon tovább a demokratikus hitelessége? Segíthet-e megőrizni ez a pár tucat ember Európa eredeti értékeit, a „négy szabadságot”, amelyhez képest itt egyesek már föderális szuperállamot építenének? Vagy marad minden, ahogy eddig volt – és akkor szépen átadjuk a terepet a választói közönynek, az Európával szembeni teljes elidegenedettségnek, és persze jó ismerősünknek, a nacionalizmusnak.
A szerző a Hírszerző főmunkatársa