Autonómia és más
CZAJLIK KATALIN
A kínai népi demokrácia hazai bemutatkozása és Štefan Harabin főbíróvá választása mellett szinte eltörpült a hír, hogy a belügyminisztérium a héten eltörölte az autonomista Harmónia AT polgári társulást. Pedig ez a hazai demokrácia újabb ékes bizonyítéka, mely méltán felveheti a versenyt az említett másik két eseménnyel.
A belügyminisztérium indoklása szerint a társulás azzal, hogy céljai közt szerepelt az autonómia létrehozása a magyar kisebbség számára, megsértette a szlovák alkotmányt, mely szerint Szlovákia területileg egységes és oszthatatlan. Hogy a több EU-s országban létező kisebbségi autonómia miben sérti ezt az elvet, ennek magyarázatával a minisztérium adós maradt. Sajnos, az is nagyon valószínű, hogy ezt a magyarázatot nem is fogja senki számon kérni a tárcától, amint az a Bósza-féle Nomos regionalizmus eltörlésekor történt.
Pedig hasznos lenne megtudni, a minisztérium milyen jogi érvekkel támasztja alá döntését. Ellenkező esetben ugyanis fennáll a gyanú, hogy az állam egyszerűen azért szüntet be egy legálisan létrehozott és működő polgári társulást, mert annak célkitűzései nem tetszenek a vezetőinek. Ez pedig nem lenne más, mint a demokrácia egyik alappillérének, a szabad társulási jognak a durva megsértése.
Ebből a szempontból teljesen mellékes, egyet értünk-e a Harmónia AT célkitűzéseivel, vagy hitelesnek tartjuk-e annak vezetőit. A téma szempontjából az is irreleváns, hogy a szerveződés kapcsán felmerült, volt titkosszolgálatisok állnak mögötte, ami még inkább növeli a kételyeket a társulással szemben. Ez azonban más lapra tartozik. Most az a kérdés, a belügyminisztérium jogszerűen járt-e el a szervezet eltörlésekor vagy nem. S ha nem, akad-e, aki ezt szóvá teszi.
A válasz persze valószínűsíthető, tekintettel arra, hogy az autonómia kérdése tabu a hazai közbeszédben, kivéve az SNS-t, amely már elmondta a magáét az ügy kapcsán. Jellemző, hogy az MKP, melynek politikusai „kódolt” üzenetekben rendszeresen fejezik ki támogatásukat az autonómia valamely formájával (az autonómia helyett rendkívül rafinált módon az önkormányzatiság fogalmát használva) ilyen esetben hallgat, mint a sír. Hasonlóképpen a szlovák és a magyar civil szféra, de említhetnénk, mondjuk a KDH-t is, amelynek egyébként rendkívül liberális az álláspontja a szabad véleménynyilvánításról – például megengedné a holokauszttagadást is.
Az autonómia azonban Szlovákiában még érzékenyebb téma, aminek egyben oka és következménye az is, hogy csak a Bósza- vagy Cséfalvay-féle gyanús társaságok nyúlnak hozzá nyíltan. Ami persze tovább növeli a kételyeket a szlovák és a hazai magyar társadalom normálisan gondolkodó részében magával az autonómia fogalmával kapcsolatban, s egyesek szemében indokolhatja akár a belügyminisztérium önkényes eljárását ezen társulásokkal szemben. Ez viszont hiba, mert az államnak csak a törvényi kereteken belül van joga beavatkozni a polgárok jogainak gyakorlásába. S ezt az elvet az önmagukat demokratikusnak nevező politikai pártoknak és civil szervezeteknek következetesen védeniük kellene, bármilyen ügyről legyen is szó.