Hősből celeb
PUHA JÓZSEF
Eltelt három hét a verseny óta, s mi gyorsan felejtünk. Pedig olyan ez, mint egy gondosan megkoreografált modernkori mese. Olykor elő is bújik belőlem a kisördög. Lehet, hogy kitalálták, megint lóvá tettek bennünket?
Remélem, nem! Hiszem, hogy az élet a legcsodásabb forgatókönyvíró, s nagyjából úgy történt, ahogyan elénk tárult, csak színeztek picit rajta. A Britain’s Got Talent című tehetségkutató tévéműsorba jelentkezett egy asszony. Susan Boyle-nak hívják. Pillanatok alatt sztár lett. A bulvár is magáévá tette. Három olyan jelzővel illethető, amely együtt aranybánya a bulvárnak: csúnyácska, szűz, negyvennyolc éves. Mindezek felett csodás hanggal rendelkezik, de ez az ő szemszögükből nem fontos, bár a népszerűsége ebből következett. Susan úgy kellett a folyamatos példányszámcsökkenéssel küzdő brit bulvársajtónak, mint egy falat kenyér. Az egyik nap az „élettársa”, egy macska szerepelt a címlapon, a másik nap a pornófilmrendező, aki másfajta karrierlehetőséget kínált az énekesi babérokra pályázó asszonynak. Amikor úgy tűnt, a bulvár már kiszipolyozta, egy időre elhasználta, jött az újabb forrás: nem nyerte meg a versenyt, amiből eredően néhány napig megint ő szolgáltatta a címlapsztorit. A május 30-i döntőben egy tánccsoport legyőzte. Ha nyer, az nem téma, abból a bulvár nem igazán profitál, a legyőzéséből viszont tudott, ismét volt szenzáció, megírhatta, hogy kikészült, kórházban kezelik. Alapjában véve tényleg szép ez a történet, csak az a baj, hogy mi, emberek mindent elrontunk. A bulvár a hősöket is celebbé változtatja, mert nekünk az utóbbiak kellenek. De csak ideig-óráig kellenek, gyorsan megunjuk őket. Bevallom, engem nem ért hideg zuhanyként Susan legyőzése. A bulvár okozta. A folyamat, ahogy a hős celebbé válik – ez még nem következett be, de már elkezdődött. A celebeket csak a média, a bulvár hasznosítja, a celeb dalait, nagylemezét a zenészszakma kilöki magából, a celeb egy idő után a színháznak is teher, s nem közönségcsalogató. Úgy lett volna rendjén, ha Susant a maga idejében, a nyolcvanas évek elején fedezik fel. Akkortájt még a tehetség és az ügyesség volt a döntő. Féltem őt. Az utóbbi napokban már nem is érdekes, és kezdjük elfelejteni. De lesz ő még a bulvár középpontjában, még maradt benne eladható, a csúnya nőt most széppé vagy legalább érdekessé kell formálni, ami szintén téma.
Attól tartok, a zenei karrierje, ami tulajdonképpen még el sem kezdődött, nem lesz hosszú. A készülő nagylemeze iránt most még óriási kereslet mutatkozik, de minél hamarabb meg kellene jelentetni, az asszony ugyanis napról napra veszít a zenei népszerűségéből. Mert celebbé változik a hős.