Kis Kína
MÓZES SZABOLCS
Húsz évvel a bársonyos forradalom után eljutottunk oda, ahol a kínaiak tartottak 1989-ben. Már csak a tankok (és a harci monstrumokat megállító egy szem bátor kínai) hiányoztak ahhoz, hogy az ázsiai ország államfője úgy érezze, a Grassalkovich-palota a Tienanmen tér egyik, eddig általa észre nem vett kies kis épülete.
Azt, hogy a kínaiak agresszívak és külföldön sem tűrik az országuk rendszere ellen joggal irányuló kritikát, eddig is tudtuk. Elég csak a tavalyi olimpiai játékok előtti incidensekre gondolni, amikor az olimpiai láng európai „turnéja” során kínai ügynökök és kidobóemberek verték a legnemesebb sporteseményt vendégül látó állam rendszerének jellegére rámutatni kívánó tüntetőket. Akkor mi csak a tévén bámultuk fejcsóválva az eseményeket, csütörtökön hozzánk is elérkezett a nagy kínai realitás. Az ázsiai ország államfőjének szlovákiai látogatásakor kínaiak veszik el szlovákiai tüntetők transzparenseit, s akik közülük nagyon ragaszkodnak kézi tákolmányaikhoz, még jól el is verik. A szlovák rendőrség pedig testületileg bámul, majd amikor megunja a látottakat, egyszerűen elvezeti a hazai véleménynyilvánítókat.
Valahol azért pofátlanság, hogy még külföldön is ezt csinálják – mondhatná az egyszeri fejcsóváló honpolgár. Igen, pofátlanság. A nagyhatalmak néha ilyenek szoktak lenni. S minél arrogánsabbak és magabiztosabbak, annál pofátlanabbak is. Kína pedig nagyhatalom. Sőt, elemzők szerint a 21. század szuperhatalma lesz. Meglátjuk. De azt már most láthattuk, ez mit jelent, ha bekövetkezik.
Ahhoz viszont, hogy valaki még vendégként is arcátlan legyen, az őt fogadók szervilitására is szüksége van. Ebben pedig Szlovákia teljes mértékben partnere lett a kínaiaknak. Robert Fico miniszterelnök akármikor képes összerándítani a kormány nemzetbiztonsági tanácsát, ha Vámosszabadi magasságában nyolc darab papagájruhás díszmagyar felvonul. A kormánykoalíció nem rest rendkívüli ülést tartani, ha Orbán Viktor a határ másik oldalán magyarkodik egyet. De ugyanezen emberek nem látnak problémát abban, ha saját polgáraik nem fejthetik ki szabadon véleményüket. Merthogy ahol ezt megtehetnék, sehol sem látott kínai kirakattársaságok hirdetnek rendezvényt, s ehhez még engedélyt is kapnak. Aki pedig mégis akcióközelbe kerül, azt kínai biztonságiak és a diktatórikus rendszert ünneplő (jó esetben idegen állampolgárságú) szimpla távol-keleti hazafiak püfölik el.
Fico, Slota, Gašparovič elvtársak, hol van ilyenkor az önök által olyan sokra tartott szuverenitás? Az ország belügyeibe való be nem avatkozás elve? „Nemzetien gondolkodó (hm, képes ő egyáltalán gondolkodni?...) és szociálisan érző” államfőnk ilyenkor miért nem tudja – ezúttal nem kérünk elnézést a kifejezésért – kinyitni a pofáját? Amikor dedós dolgokkal kell foglalkozni, olcsó politikai pontokat gyűjtögetni, magyarokkal riogatni – mindig az első vonalban vannak. Amikor viszont az ország jövőjét reálisan érintő kérdésekről van szó – mint például a januári gázválság idején is –, vagy saját állampolgáraik jogait kellene védeni, nem merik kinyitni a szájukat. Nehogy a nagyok (oroszok, kínaiak) rájuk tapossanak.
Ficóéktól sajnos sokkal többet annál, hogy szervilisen kinyalják kínai elvtársaik hátsó fertályát, nem is várhattunk. Sokkal elszomorítóbb, hogy a szabad véleménynyilvánítás megakadályozásában a kínaiak a jobboldali fővárosi városvezetésben is partnerükre találtak. Pedig Pozsonynak, azon belül az óvárosi önkormányzatnak, semmi oka sem volt arra, hogy lefeküdjön ázsiai vendégeinek. Öt hónap múlva '89-re emlékezünk. Oda fogunk még férni a térre a kínai transzparensektől?