Egy év – vagy kevesebb?
LAKNER ZOLTÁN
Bemutatta programját az új magyar kormányfő. A konstruktív bizalmatlansági indítványról szóló szavazás csakis a távozó és az érkező kormányfő személyéről szól, politikai értelemben azonban megmagyarázhatatlan lett volna, ha a válságkezelőnek nevezett kormány nem tud felmutatni válságkezelési programot. Bajnai Gordon ezt a programot tárta a nyilvánosság elé az elmúlt napokban. A Bajnai-kormány vállaltan továbbviszi a Gyurcsány-éra utolsó periódusának megvalósult kiadáscsökkentéseit és kiadáscsökkentési terveit, a válságkezelési terv a korábbi Gyurcsány-féle programok nyomvonalán halad.
Újdonságot csak néhány programelem jelent, így például a gazdasági növekedésre vonatkozó évszámok: a 2006-os tervek még arról szóltak, hogy a kormányzati ciklus végén (éppen mostanság) már növekedés várható, 2008-ban 2011-ről beszéltek, a frissen benyújtott terv pedig újabb három évvel kitolja a kedvező fejlemények horizontját.
A kiadáscsökkentő intézkedések is újak a korábbi programokkal összevetve. A Gyurcsány-kormány, illetve az MSZP a végsőkig igyekeztek védeni a nyugdíjkorrekciós programot és kiváltképp a 13. havi nyugdíj intézményét. Utóbbi teljes megvonása a legutolsó helyen szerepelt a lehetséges intézkedések sorában. Így végül az MSZP szempontjából legrosszabb forgatókönyv valósul meg, míg a Fidesz számára pozitívum lehet, hogy az MSZP kényszerül erre a lépésre, s nem marad egy Fidesz-kormányra a 13. havi nyugdíj feletti ítélet kimondása.
A program nem kizárólag megszorításokat tartalmaz, a munkahelyek megőrzését, a takarékosabb állami működésnek teret nyitó javaslatokat szép számmal olvashatunk a miniszterelnöki dokumentumban. Az igazi kérdés, hogy a program irányai mennyire igazítanak el a későbbi cselekvést illetően. Abba a fázisba, amelyben a válságkezelő program most tart, többször eljutott a Gyurcsány-kormány is: az irányok, a célok kijelölése, a körülbelüli időhatárok rögzítése. A célig való eljutás pontos útiterve volt eddig is a szűk keresztmetszet, valamint maga a végrehajtás. Illik esélyt adni a félig új kormánynak arra, hogy bizonyíthassa: képes kezelni ezt a problémát. Ám a tapasztalatok azt mutatják, hogy a valódi gondok ebben a szakaszban, a szövegen túl szoktak jelentkezni.
A kiadáscsökkentés időbeli elosztása (400 milliárd forint idén, 900 milliárd jövőre), valamint az MSZP-szavazótábor (a nyugdíjasok) erős érintettsége miatt felmerül, hogy talán nem is lesz módja arra a Bajnai-kormánynak, hogy minden részletet és határidőt kidolgozzon, illetve elérjen tevékenysége folyamán. Nem zárható ki, hogy Bajnai Gordon a jövő tavaszig hivatalban marad, ám egyáltalán nem lehetetlen, hogy a következő választásra ennél hamarabb sor kerül. Az MSZP nem vállalná magára a jövő évre szóló nagyobbik megszorítási csomagot, hanem kéretlenül átengedné a lehetőséget a valószínűsíthető Fidesz-kormánynak.
A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy az MSZP nem szavazná meg a költségvetést, s valamikor az ősz folyamán hozzájárulna a parlament feloszlatásához. Egy-két hónappal a menetrend szerinti dátum előtt sor kerülhetne az előrehozott parlamenti választásra – amelynek kampányában a Fidesznek valahogyan viszonyulnia kellene a levegőben lógó megszorító intézkedésekhez. Nyílt tagadás utáni bevezetésük esetén egy őszödi típusú helyzet állna elő a Fidesz oldalán. Ha meg legalább részben elfogadná az ellenzéki párt a kiadáscsökkentések szükségességét, akkor veszítene előnyéből az MSZP-vel szemben a kampány hajrájában.
Mindez azt is jelenti, hogy az előrehozott választás az MSZP taktikai eszköze lehet. Esetleges használatáról biztosan nem Bajnai Gordon hoz döntést, hanem a szocialisták vezetői.