Rémálom: Szlovákia 2014
GÁL ZSOLT
El tudjuk képzelni, milyen lesz Szlovákia Robert Fico második kormányzati ciklusának végén?
Röviddel a 2014-es választások előtt Fico és az illetékes orosz elvtársak jelenlétében átvágják a szalagot a Bécsig érő széles nyomtávú vasúton, amelyen át is halad az első szerelvény, ezt később napi három-négy követi (az ágcsernyői átrakodóállomás munkásainak nagy részét csak a választások után rúgják ki). Bár egy kicsit elszaladtak a költségek – a beruházás a tervezett 4 milliárd euró helyett 7 milliárdba került –, a Fico-kabinet váltig állítja, hogy az már rövidtávon megtérül, és közben elhatárolódik minden olyan kijelentéstől, hogy a vasútépítésnél előnytelen szerződéseket kötött az állam a kivitelezőkkel, amelyekből a kormánypártokhoz közeli cégek tulajdonosai profitáltak. Ezek a teljességgel alaptalan vádak a Pozsony–Kassa autópálya-építésénél is cáfoltattak. Igaz ugyan, hogy az is megdrágult kicsit, a tervezett 4 milliárd helyett nyolcba kerültek a még hiányzó szakaszok, de legalább határidőre elkészültek. Azok az álnok újságírók és ellenzékiek, akik azt állítják, hogy Fico eredetileg 2010-re ígérte az autópályát, mind hazudnak. A miniszterelnök és hű választói nem emlékeznek ilyen ígéretre. Kicsit elszaladnak az apátszentmihályi új atomerőmű építési költségei is, a tervek kb. 8 milliárdnál tartanak, de ennek alapkövét még csak nemrég (három héttel a választások előtt) tette le Fico miniszterelnök.
A hírekben az áll, hogy a szlovák államadósság meghaladta a nemzeti össztermék 70%-át, de mivel a gazdaságban nagy a körbetartozás, szakértők további jelentős rejtett adósságot valószínűsítenek. Köztudott, hogy az állami kórházak, az egészségbiztosítók és a költségvetés milliárdokkal tartoznak egymásnak és hitelezőiknek, a biztosítók például átlagosan két év késéssel egyenlítik ki számláikat a gyógyszertáraknak. Ez utóbbiak a csőd szélén állnak, számos orvosság nem, vagy csak magas felárral kapható. Ennek kapcsán Fico szabályozott árakat vezetett be, és államosítással fenyegette meg a szegény betegeken nyerészkedő gaz patikusokat.
Rengeteg pénz ment el az egészségbiztosítóknak, a nyugdíjpénztáraknak, a gázművek és az elektromos művek külföldi tulajdonosainak kifizetett, a nemzetközi döntőbíróságok által megítélt kárpótlásokra is, de a kormány szóvivője nem hajlandó kommentálni ezeket a bírósági döntéseket. Az Európai Bizottság nem zárta ki, hogy a túlzott költségvetési hiány miatt szankciókat alkalmaz Szlovákiával szemben (ahol köztudottan már 3 éve a legmagasabb az államháztartási hiány az EU-n belül), de Fico megnyugtatta választóit, mondván, őt jobban érdekli a szlovákok jóléte, mint a brüsszeli bürokraták számai. A Financial Times nemrég azt elemezte, hogy a szlovák kormány fizetésképtelensége vajon mennyire rengetné meg az EU eurós államkötvénypiacát. Közben Tomanová miniszter asszony tanácsadói kiszámolták, hogy a második pillérben maradt félmillió ember nagy részének sem éri meg ott lenni. Fico rögtön megígérte, hogy kormánya lépéseket tesz a megmentésük érdekében, első lépésben a fizetésükből a nyugdíjpénztárakba áramló 3%-os összeget 2%-ra mérsékli.
Bár már rég lecsengett a gazdasági válság, az ellene hozott intézkedések még mindig érvényben vannak. Fico szenvedélyes beszédben vette védelmébe a szociális cégek létét a szlovák köztévé nemrég indult ötödik csatornáján tartott kétórás interjújában. Itt mondatonként átlagosan kétszer használta a „szociális” kifejezést. A kártérítési perek és a válaszadási jog miatt megszűnő utolsó ellenzéki napilap legutolsó kiadásának kommentárja közben azt fejtegette, hogy a szociális cégek vezetői évi 25 ezer eurós jövedelmük mellé még 20 ezernyi sikerdíjat is megszavaztak maguknak.