Nem volt perfekt cseh

JUHÁSZ DÓSA JÁNOS

Ismerősöm egyetemi végzettséggel, tökéletes magyar-, szlovák- és angolnyelv-tudással egy építkezési cégnél dolgozott Pozsonyban. Nem keresett rosszul, de mivel nem volt egy törtető típus, közel harmincévesen nem tartott ott, ahol tudásából eredően tarthatott volna. S ekkor meglátott egy hirdetést, amely az egyik csehországi számítástechnikai cégbe keresett rendszergazdát. Jelentkezett, s fel is vették. Nos, ez sem volt az ideális állás, mivel magasabb volt a végzettsége, mint a főnökének, de Csehország, új emberek, új helyszínek, s még egyedülállóként úgy gondolta, próbát tesz. Eleinte minden ment a simán, ismerősöm berendezkedett a cseh nagyvárosban, szerzett egy tisztességes albérletet, csak pihenésre nem nagyon maradt ideje. Szabadságra meg alig, s úgy telt el az első esztendő, hogy gyakorlatilag éjjel-nappal benn volt a cégben. De ezt a céget is elérték a megszorítások, megrendelés híján az éjszakai műszak megszűnt. De ő még ekkor sem izgult, hiszen messze a legmagasabb végzettséggel rendelkezett, épp azokban a napokban végzett egy újabb tanfolyamot a helyi egyetemen, sőt volt olyan kollégája is, aki már írásbeli figyelmeztetést is kapott a munkához való nem megfelelő hozzáállása miatt. Ekkor jött derült égből a villámcsapás. Főnöke behívatta, és fapovával közölte, hogy egy embert el kell bocsátania, s úgy döntött, ő lesz az, akinek mennie kell. A kérdésre, hogy miért pont ő, a válasz a klasszikus volt: csak. Később hozzátette, hogy a cseh munkavállalókat kell előnyben részesíteniük. Ismerősöm az első sokkból felocsúdva munkához látott, hogy új helyet szerezzen magának, s bement a főnökéhez egy hét szabadságot kérni. Mondanom sem kell, nem kapott.