Se földgázunk, se humorunk
SIDÓ H. ZOLTÁN
A bagdadi bazárok alkudozási stílusát lazán leköröző orosz–ukrán huzavona a földgáz szállítása terén izgalmas tektonikai mozgásokat indított el térségünkben. Miközben Oroszország rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta a balkáni országokat és többi közép- és kelet-európai államot, az eddig jobbára hűvös diplomáciai viszonyokat ápoló kis országok sorra egymást segítik a gázkrízis megoldásában. Magyarország Szerbiát, Horvátországot és Boszniát, Szerbia Boszniát, Csehország pedig Szlovákiát látja el gázzal. Sőt, Gyurcsány Ferenc még Szlovákia megsegítésének lehetőségét is felvetette, ami igazán keserű pirula a gázért kuncsorgó Ficónak. A sors fintora, hogy éppen az oroszok iránt elfogultságot tápláló és szimpátiát érző szerbek, bolgárok és szlovákok vannak a legrosszabb helyzetben. Ezért nem csoda, hogy a szerb tüntetők már orosz zászlót is égettek mérgükben. Az orosz anyácskát hidegtől szederjes ajakkal egyre cifrábban anyázzák.
A végsőkig kifacsart Ľubomír Jahnátek gazdasági miniszter a napi válságstábi ülések után mind gyatrább szlováksággal magyarázza a megmagyarázhatatlant – hogyhogy csak néhány napra elegendő a földgáztartalékunk, miközben a krízis elején még 80 napról beszélt. A sajtótájékoztatókon mellette ülő Bernd Wagner, a Szlovák Gázművek elnöke viszont egyenesen kivirágzott. Ha megkérdezik tőle – Rejtő Jenő stílusában – Na, mi újság, Wágner úr?, a német cégvezér javuló szlováksággal magyarázza el: a gázművek francia és német társtulajdonosa saját tartalékaiból jelentősen hozzájárul Szlovákia gázellátásának részleges fenntartásához.
Ismerjük el, most borzalmas lehet Ficónak. Nem elég, hogy nagyot csalódott a neki oly kedves oroszokban és kisoroszokban (ukránokban), még azt is el kell viselnie, hogy éppen a gázművek általa olyannyira utált nyugati tulajdonosaitól, na meg Magyarországtól kapott segítség-felajánlást. A blackout, vagyis a teljes áramellátás-kiesés szélén táncoló ország kormányfőjeként módfelett idegesen dobolhat a Jaslovské Bohunice-i V1-es atomerőmű indítógombján. A volt pionírpalota Darth Vaderénél időközben már bekövetkezett a blackout, magyarán az elnöki palota hörgő hangú lakója (szellemileg) máris elsötétült, amikor a minap azt találta mondani: Szlovákiában csak szlovák iskolák vannak. Képzelhetjük, mekkora bajban lehet Szlovákia, hogy tegnap a magából ilyen gyöngyszemeket kipréselő Gašparovičot Kijevbe szalasztották energiaügyben. Ez aztán a gáz!
Mennyivel kellemesebb helyzetben van viszont Csehország! Egyrészt csatlakozott a nyugati energiahálózatra, így semmilyen gázkorlátozással nem kell szembenéznie, másrészt csupán az európai uniós államoktól kellett bocsánatot kérnie a tagok kifigurázása miatt. David Černý az EU Minisztertanácsa brüsszeli épületében felállított képzőművészeti alkotásában negatív sztereotípiákon keresztül ábrázolta az országokat. Lengyelországot a meleg zászlót tartó katolikus papokkal, Franciaországot egyetlen sztrájkként, Romániát Drakula kastélyaként, Bulgáriát török vécéként, Hollandiát mecsetektől hemzsegő, elárasztott vidékként, Szlovákiát magyar szalámiként mutatja a tárlat. A csipkelődő cseh tréfát igazán csak a fanyar humort szintén magas szinten művelő angolok értékelték pozitívan, a bolgárok és a szlovákok pedig a legkevésbé sem vették a lapot. Azaz a búcsúzó hét mai mérlege: se koronánk, se földgázunk, se humorunk.