A Gazprom ki van szolgáltatva Kijevnek
MTI-HÁTTÉR
Az orosz–ukrán gázviszály év elején egy ideje mindig újra borzolja az európai kedélyeket, s az idén különösen eldurvult. Ennek kisebb részben politikai, nagyobb részben gazdasági okai vannak. Meghúzódik e mögött az is, hogy Oroszország nem üdvözli Ukrajna kitartó törekvését a NATO-ba, azt, hogy Ukrajna a nyilatkozatok mellett fegyverek szállításával, sőt emberekkel is részt vett Grúzia oldalán a grúz–dél-oszét háborúban.
A Gazprom december végén ezer köbméterenként 250 dolláros áron ajánlotta Ukrajnának a gázt 2009-re, ami ugyan jóval több az előző évi 179,8 dollárnál – a két ország korábban megállapodott arról, hogy három év alatt áttérnek a világpiaci árra –, de még így is igen kedvező lett volna. Ám a viszály egyik fő politikai oka az ukrajnai belharcokban keresendő. Viktor Juscsenko elnök és Julija Timosenko kormányfő a gázprobléma megoldásával is saját magának igyekszik pontokat szerezni a következő választásokra. A másik fő ok gazdasági jellegű: a földgáz árát a kőolaj ára alapján állapítják meg féléves késéssel, vagyis a gáz a kőolajárakat követve nyilván hamarosan olcsóbb lesz. Kijevnek ezért maximálisan érdekében áll elhúzni a szerződéskötés időpontját. A Gazprom – vagyis Oroszország – azonban a mai árak alapján igyekszik szerződni, hiszen maga is jól tudja, hogy a gáz ára esni fog. A Gazprom ráadásul Ukrajnának nem orosz, hanem türkmenisztáni gázt szállít, amelynek áráról félévente állapodik meg az eladóval. Ez a megoldás jelenleg a Gazpromnak igen hátrányos, mivel még drágán veszi a gázt, ezzel szemben európai partnereivel negyedévente szerződik, vagyis ott olcsóbban lesz kénytelen adni. Emellett a tulajdonviszonyok az orosz–ukrán gázüzletben teljeséggel áttekinthetetlenek: a Gazprom és az ukrán importőr Naftogaz között közvetítőként ott áll a svájci székhelyű RoszUkrEnergo, amelynek a fele a Gazprom Bank, másik fele ukrán magánszemélyek tulajdonában van. A RoszUkrEnergo fele részben tulajdonosa az UkrGazEnergo cégnek, amelynek másik fele a Naftogaz tulajdonában van. Ukrajna rég igyekszik szabadulni a közvetítőktől, amelyek részvétele természetesen növeli az árakat, Timosenko és Putyin erről meg is állapodott tavaly, de a Gazprom a jelek szerint nemigen hajlandó ezt elfogadni.
Nem csupán a tulajdonviszonyok átláthatatlanok, az üzleti szerződések titkosak, így amikor a szereplők egymást vádolják különféle tartozásokkal, a külső szemlélő nem tudhatja, mi az igazság, valójában ki kinek tartozik mennyivel, ki min nyer, vagy veszít. Emellett az interneten az olvasható, hogy ezek a cégek így-úgy még bele is folynak az ukrán belviszályokba, több – nem ellenőrizhető – forrás állítja, hogy a RoszUkrEnergo támogatja a Régiók Pártját, amely 175 mandátummal rendelkezik a kijevi parlamentben és a fenti okokból erősen érdekelt lehet a jelenlegi helyzet fenntartásában. Más – szintén nem ellenőrizhető – források állítása szerint a RoszUkrEnergo Juscsenko elnök környezetében is támogat néhány embert.
A Gazprom bizonyos értelemben ki van szolgáltatva Kijevnek, ugyanis Ukrajna területén át áramlik az Európának eladott orosz földgáz 80%-a, amely az európai szükségletek 25%-át fedezi. Ezért is igyekszik a Gazprom más vezetékeket építeni (Északi és Déli Áramlat). Ugyanakkor hatalmas hitelei törlesztésére égető szüksége van pénzre, és exportja az egy évvel korábbihoz képest mintegy 10%-kal csökkent. Ukrajna már nem először ezt a szövevényes helyzetet használja ki arra, hogy ne fizessen. Az ország több mint kétmilliárd dolláros gázadósságot halmozott fel, jelentős részét december 31-én utalta át, de a Gazprom szerint még tartozik 614 millió dollárral. Ukrajna számára a helyzet kihasználását az teszi lehetővé, hogy saját állítása szerint a földalatti tárolókban négy hónapra, vagyis a fűtési szezon végéig elegendő tartalékkal rendelkezik. Nyugat-Európa a korábbinál valamivel nyugodtabban reagál, mivel a korábbi esetekből tanulva az országok jelentős tartalékokat hoztak létre. Orosz megfigyelők úgy vélik: sürgősen átláthatóvá kellene tenni a kapcsolatokat, és az orosz monopóliumnak közvetlenül kellene tárgyalni az ukrán importőrrel, mert Oroszországnak minden viszály és szállítási fennakadás hátrányos akkor is, ha az ukrán fél tehet róla, s az új vezetékek felépítése még jó időbe telik. Addig Ukrajnán át halad a gázexport 80%-a.