Szórakoztató és tanulságos
CZAJLIK KATALIN
Robert Fico kijelentése, mely szerint probléma lehet a tankönyvi nyelvhasználatot érintő jogszabály újbóli elfogadása, kétségtelenül az év tréfája cím elnyerésére pályázik. Sőt, sokkal több ennél: teljes szépségében tárja elénk a miniszterelnök politikusi gátlástalanságát és végtelen cinizmusát.
Ez a felismerés tanulságos része. Sohasem tudhatunk eleget kormányfőnk furfangos észjárásáról, és arról, meddig képes elmenni. Mert amikor azt hisszük, ennél tovább már nem, a miniszterelnök elegáns mosollyal mindig rákontráz. Ahogyan most is.
Robert Fico szerint azért lehet gond a jogszabály ismételt jóváhagyása, mert a Smer tekintettel lesz Ivan Gašparovič hozzászólásaira, ám félő, hogy ilyen formában a törvény nem lesz elfogadható az ellenzék számára. Az államfő azonban a jogszabályt teljes egészében elutasította, nem adott semmiféle módosító javaslatokat. Ezeknek a figyelembe vételével tehát valóban nehéz lesz másodszor is elfogadni a normát.
Igazán megható, amikor a kormányfő felfedi mozgástere korlátoltságát. „Nyíltan megmondom, nagy gond lesz újból jóváhagyni ezt a törvényt” – tárulkozik ki Robert Fico. Mert ő, persze, nagyon szeretné, de ami nem megy, az nem megy, a kormányfő sem mindenható. Külön szórakoztató ilyeneket hallani a miniszterelnök szájából azután, hogy egyébként nem átalkodik szembeszegülni semmivel és senkivel, aki az ország javára tör – ha kell, államosít, börtönbe veti az árakat emelő kereskedőket, szabályozza az egészségbiztosítók nyereségét, előírja a bankoknak, hogyan viselkedjenek a pénzügyi válság idején. Csak ez a fránya tankönyvügy, ez fogott ki a mi végtelenül ravasz és körültekintő miniszterelnökünkön!
Nyilvánvaló, hogy ez a forgatókönyv előre ki volt tervelve. A Smer nagyvonalúan előterjesztette a kisebbségek – és Budapest – számára elfogadható javaslatát, tett egy kört Brüsszelben, ahol az eurószocik bizonyára nagy örömmel nyugtázták, hogy végre megszabadultak ettől a snassz ügytől, majd „váratlanul” jött Gašparovič vétója. (Nyilván akadhatott némi kommunikációs fennakadás, mert az államfő egészében utasította el a törvényt, nem javasolt semmiféle módosításokat, bár a miniszterelnök szemlátomást erre számított. A végeredmény szempontjából ez azonban édes mindegy, csak nem fogunk a két legfőbb közjogi méltóság szemére vetni ilyen apróságokat…) Summa summarum, nem lesz itt semmiféle Pozsony meg Magas-Tátra, ez a lényeg, és a Smer azt állítja majd, pedig ők mennyire szerették volna!
A történet keserédes epizódja, hogy az MKP megint felült a Smer fondorlatainak, és annak rendje és módja szerint végigasszisztálta az egész komédiát. Végtére is, az történt, amit a magyar párt is akart, bár nem éppen így: az ügynek politikai megoldása lett.
Jóllehet a végeredmény lehangoló, a történet mégis tanulságos. Kérdés, hogy ki tanul belőle.