Európa zsidóproblémája

MTI-ELEMZÉS

Az 1945 után uralomra jutott mérsékelt jobbközép és balliberális demokrácia átadja helyét a régi-új populizmusnak – véli MacShane. – Teret nyer a demagóg bal- és jobboldal szertelen beszédmódja, s a legláthatóbb jelenség az antiszemitizmus mint szervező ideológia visszatérése.

Nézzük a számokat: a Pew közvélemény-kutató intézet nemrég közzétett adatai szerint azoknak a németeknek az aránya, akik kedvezőtlen véleménnyel vannak a zsidókról, a 2004-es 20%-ról mára 25%-ra kúszott föl. Franciaországban, ahol a legtöbb zsidó él az európai országok közül, 20% néz ferde szemmel a zsidókra – négy éve ez még csak 11% volt. Spanyolországban még szembeszökőbbek a számok: a zsidókat negatívan megítélők aránya a 2005. évi 21%-ról idén a megkérdezettek csaknem felére nőtt.

Nagy-Britannia, ahol az arány egy ideje tartósan 9%, bővelkedik az erősödő ellenszenvről tanúskodó beszédes esetekben. A középosztálybeliek lakta Észak-Londonban a Zsidó Szabadiskolából hazainduló fiatalok – a zsidóellenes támadások híreinek hallatán – félnek felszállni a menetrend szerinti buszokra. Szüleik magánbuszokat bérelnek, mert a londoni rendőrség a jelek szerint képtelen megvédeni gyerekeiket az antiszemita támadásoktól. Manchesterben egy zsidó temetőben horogkeresztet kellett sebtében letakarítani a falról egy magas rangú pártküldöttség látogatása előtt.

Az antiszemitizmus a központi eleme a Brit Nemzeti Párt, a leggyorsabban növekvő brit politikai párt ideológiájának is. A szélsőjobboldali párt már helyet szerzett a londoni közgyűlésben, és az idei helyhatósági választásokon megkétszerezte helyi tanácstagjainak számát. A BNP kerüli a nyilvános kijelentéseket a zsidókról, és még iszlámgyűlöletét is igyekszik féken tartani. Mégis, Nick Griffin pártvezér egyetlen komoly kiadványa a hagyományos antiszemita beszédmód fősodrába illeszkedik. „Who are the Mindbenders?” (Kik a tudatmódosítók?) című rövid könyvecskéjében Griffin felsorolja azokat a brit zsidókat, akik szerinte a brit média titkos vezérlői; megvádolja a zsidó bevándorlókat, hogy származásukat elleplezendő változtatják meg nevüket; a holokauszt gázkamráit pedig „tudománytalan ostobaságnak” nevezi.

A zsidógyűlölő BNP mellett ott vannak Nagy-Britannia antiszemita iszlamista ideológusai is. Gordon Brown – Izrael legerőteljesebb támogatója Európában – és munkáspárti kormánya mindenki másnál többet tett azért, hogy a brit muzulmánok miniszterek, parlamenti képviselők és a lordok házának tagjai lehessenek, a Downing Street pedig úgy ünnepli a muzulmán fesztiválokat és eredményeket, hogy az megdöbbentené az épület korábbi lakóit. Eközben Nagy-Britannia – mind a munkáspárti, mind a konzervatív kormányok alatt – eltűrte a zsidókat elítélő klasszikus szövegekben gyökerező fundamentalista iszlamizmus térnyerését. A 2005. júliusi londoni metrórobbantások kellettek ahhoz, hogy felnyíljanak a politikai establishment szemei, amely nem akarta észrevenni az antiszemita ideológiai szélsőségek felerősödését.

Különösen aggasztó tendenciát mutat a Pew felmérése Spanyolországban – ahonnan az összes zsidót kiűzték 1492-ben, és ahol a zsinagógák már csupán történelmi emlékművek. Az észak-afrikai vendégmunkások tömeges beáramlása, a spanyol balliberális értelmiség és médiaelit Izrael-ellenes nyelvezete együtt magyarázhatja az antiszemitizmus jelenlétét egy olyan országban, ahol nem sok zsidó él. Lengyelország a kommunista uralom idején szentesítette az antiszemita politikát, jóllehet az országban élő zsidók nagy többségét kiirtották a nácik. Az iszlámizmus iránti spanyol engedékenység hasonló zsidóellenes érzelmeknek adhat utat egy zsidók nélküli országban.

Megdöbbentő – bár talán nem meglepő – volt látni ennek az új populizmusnak az arcait idén, amikor osztrákok ezrei jelentek meg a szélsőjobboldali Jörg Haider temetésén. Haider osztrák hazafinak mutatta magát, de nem nagyon igyekezett titkolni zsidóellenes nézeteit. „Nincs nagyobb sértés egy germán politikus számára, mint ha azzal vádolják, hogy zsidó vér folyik az ereiben” – mondta.

Hasonlóan visszhangra talál a zsidóellenes politika Bulgáriában és Romániában is. Mindkét ország küldött politikusokat az Európai Parlamentbe egy kis szélsőjobboldali csoport létrehozására francia és olasz zsidóellenes jobboldaliak mellett. Lengyelországban a zsidókról kedvezőtlen nézeteket vallók aránya a 2004-es 27%-ról mára 36%-ra nőtt. Általában Európa e részében a célpont most Izrael és annak Amerika számára nyújtott támogatása, a kedvenc kifejezések pedig inkább a „cionisták” és a „lobbi”, mint a „zsidók” és az „összeesküvés”. Mindez elegyedik egy átfogó idegengyűlölettel.

Ahogy munkahelyek szűnnek meg, és csökkennek a jóléti kiadások, az idegenekre mutogató bűnbakképző politika csak erősödhet. Nehezebben lesz védhető s még kevésbé terjeszthető a határok lebontásának és a tolerancia törvénybe iktatásának nehezen kivívott európai politikája. Most a jobb- és a baloldalon egyaránt az európai populizmus és az EU-ellenes nacionalizmus politikája látható. Lehet, hogy miközben Amerika első nem fehér elnökét és egy új politika reményét ünnepli, Európa a múltjához kezd visszatérni.