Tükröm, tükröm
GRENDEL ÁGOTA
Gyerekkorunktól tudjuk, hogy a tükör görbe, s ha akár véletlenül, akár előre megfontolt szándékkal igazat mond – megmutatja hosszú orrunkat, széles szánkat, őszülő halántékunkat, szeplőinket és anyajegyeinket – legtöbbünknek kedve támad összetörni, lehetőleg ripityára. Mintha ez a szerencsétlen hideg, rideg, de legalább őszinte tárgy lenne az oka annak, hogy nem vagyunk tökéletesek, vagy legalább olyan szépek, amilyennek lelki szemünkkel látjuk magunkat. Szegény Hófehérkét is a tükör vitte az üvegkoporsóba, végül azonban jól járt, a hét törpe igazán gáláns volt vele, a legvégén pedig megjelent ravatalánál sok-sok lány álma, maga a királyfi, s ahogyan az elő van írva, hófehér paripán. (Ez utóbbiról persze tudjuk, hogy nem is fehér, hanem szürke, de ez már lóbiológia.) Ebből az is következik, hogy a gonosz tükör tulajdonképpen jót tett, ki tudja, hogyan végződött volna a mese, ha Hófehérke és mostohája továbbra is egy fedél alatt él.
De hagyjuk a mesebeli tükröket, van belőlük a valóságban is. Természetesen ezektől épp úgy irtóznak egyesek, mint a mesebelitől. Kivéve, ha olyan emberek elé állítjuk, akik valamiért (nemzetiség, vallás, nem) nem szimpatikusak, sőt, inkább antipatikusak. Ha valamelyik sajtótermék szlovák atyafi elé tart tükröt, melyből kiderül, az illető estébés volt, illik tapsolnunk, gúnyosan dörzsölni a tenyerünket, lám, lám, mégis napvilágra került. Persze, az illető mosakszik, de főként tagad. Csillag sincs az égen, kérem.
Úgy esett, hogy kiderült, mi sem vagyunk mindnyájan angyalok, szentek pláne nem. Elővettük a tükröt, az érintett belenézett, és nem úgy reagált, ahogyan sokan várták. Beismerte. Higgadtan. Nem vádolt senkit, nem kérte ki magának, nem mondta, hogy őt senki ne molesztálja, hogy mindenki hazudik, a papírok, a dokumentumok is hazudnak. Aláírt, jelentett. Mint sokan mások. Csak ő vállalja. Tán még példát is statuál. Nem játssza azt a törpét, akiről Weöres úgy írt, mintha már akkor tudta volna, mi lesz itt. „Volt egyszer egy kicsi törpe,/belenézett a tükörbe./Látta, hogy a lába görbe,/többet se néz a tükörbe.” Sajnos, az illető ettől még görbe lábú törpe. Fájdalom, nem a tükör, a kép, amit mutat, az torz.