Hideg, hidegebb
MALINÁK ISTVÁN
Langyos, meleg, melegebb – így szoktuk útba igazítani a játékát kereső gyereket. Hideg, hidegebb, fagypont – mondhatnánk annak, aki az Oroszország és a nyugati államok viszonyából hirtelen eltűnt megértési pontokat keresi. Jellemző Medvegyev egyik legfontosabb keddi bejelentése: Moszkva a hidegháborúra is felkészült. Gyors és váratlan fordulat volt, hogy az orosz elnök a moszkvai parlament két házának hétfői felhívása után már kedden aláírta az Abházia és Dél-Oszétia függetlenségét elismerő rendeleteket. Még az orosz szakértők többségének is az volt hétfőn a véleménye, hogy Medvegyev függőben fogja tartani az ügyet, s a jogilag nem kötelező parlamenti határozat csak arra jó, hogy a Kreml letesztelje, hol van az a végső pont, ameddig elmehet az EU-val és a NATO-val szemben. De Moszkva minden együttműködést megszakított a NATO-val, az egyetlen kivétel a szövetség afganisztáni akciója, amely az orosz szállítási útvonalak nélkül teljesen ellehetetlenülne. Nos, meg lehet jósolni: ez lesz az oroszok újabb aduja, akkor húzzák elő, amikor akarják.
A tanulság: a retorika már hidegháborús, a körülmények még nem azok. Újabb válságjelek mutatkoznak az unióban is, a huszonhetek hétfőre tervezett rendkívüli Grúzia-csúcsa megmutatja, meddig fajulhatnak a dolgok. Az USA Irak elleni háborúja nyomán beállt törés semmi volt ahhoz képest, ami most bekövetkezhet.
Az iraki ügynek elvi jelentősége volt, az orosznak történelmi-érzelmi töltete van, az új tagországok többsége – a baltiak és a lengyelek biztosan – úgy érzi, az ő bőrükre is megy a játék. Ezért sem lehet majd folytatni az eddigi szereposztást: a NATO keményebben fogalmazgat Moszkvával szemben, az EU óvatosabban. Ha az unió most lefekszik Moszkvának, még a látszategységnek is lőttek. Meghatározó lesz, milyen álláspontra helyezkedik a gázfüggő, s ezért a leginkább oroszbarát politikát folytató Németország. És óriási felelőssége lesz a soros elnöki tisztet betöltő Franciaországnak, hiszen az Irak miatti belső válságot épp a rosszemlékű Chirac mélyítette el az új tagországok címére tett megjegyzéseivel. Sarkozynek most nagyon kell lavíroznia, hogy ezt feledtesse, sokan bíznak benne, mert karakánabbnak tűnik elődjénél, bár az emberjogi szervezetek szemében nagyon lejáratta magát azzal, amilyen elvtelenül viselkedett a pekingi olimpia kapcsán, és azzal, hogy kínai nyomásra nem volt hajlandó találkozni a dalai lámával.
A gazdasági érdekek mindkét oldalon a hidegháború, a teljes szakítás ellen szólnak. S bár a kettő nehezen választható el egymástól, a politikai érdekek is sok ponton találkoznak, hosszabb távon biztosan, hiába érzi úgy az egyik fél, hogy pillanatnyilag nagyobb sebeket tud osztani, mint amilyeneket kaphat. Ennek a figyelembe vételével kell és lehet megálljt parancsolni a Kremlnek.