Egy az irány
GRENDEL ÁGOTA
Valami nagy-nagy kutatást kellene végezni, a téma a szélsőséges csehek eredete lenne. Sőt, ha már kutatna valaki, annak sem ártana utánajárni, honnan erednek úgy általában a szélsőségesek. Mert az is lehet, hogy a Magyar Gárda, nézetei, kijelentései, magatartása alapján ennek elődje, a hol volt, hol nincs Magyar Igazság és Élet Pártja, a Szlovák Testvériség (ismertebb nevén és hivatalos, azaz államnyelven, Slovenská pospolitosť), ennek szentesítettebb változata, a kormánykoalíció tagja, a Szlovák Nemzeti Párt, valamint a Cseh Nemzeti Párt – hogy csak azokat említsük, amelyek egyrészt közel vannak hozzánk, másrészt nálunk szeretnek randizni, randalírozni viszont bárhol ezen az Európának nevezett földrészen, amely, néha úgy érzem, egyre kevésbé európai – mind-mind egy tőről fakadnak, egy anya szülte őket, sőt inkább nem is anya, hanem farkas hozta világra valamennyit, s nem is biztos, hogy valahol Európában. De lehet, hogy ők, az erősek és erőszakosak, a senkit nem tolerálók, a másságtól iszonyodók igencsak jól jöttek volna, mondjuk a spártai hadseregben, s velük messziről elkerülték volna a Taigetoszt, a Vének Tanácsa első pillantásra hadvezérré ütötte volna valamennyit. Hogy aztán mennyire viselték volna el, hogy ennyi sok-sok hadvezér van egymás mellett, talány, lehet, hogy összefogtak volna, de az is lehet, hogy hatalmas méretű ármánykodás közepette eltüntették volna egymást az árnyékvilágról, s most nem okoznának senkinek fejtörést, és ami még fontosabb, nem hoznának szégyent saját nemzetük fejére. Ilyenkor néha melegség önti el szőrös szívemet. Lehet, hogy egy vagyok a tizenötmillió magyar közül, de a Magyar Gárda számomra a határon túl van (igaz, időnként átsétálnak, hála Schengennek), a Slovenská pospolitosťhoz meg nemzetileg és nemzetiségileg semmi közöm, a csehek is oldják meg a nacionalistáik okozta gondjaikat.
Éltem én romákkal egy házban, láttam putrikat is, ismertem muzsikus cigányokat, és küldtek engem is a Duna túlsó partjára. Ismerek olyanokat, akik egyebek közt azért hagyták el a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot, mert – finoman szólva – nem érezték egyenjogú állampolgárnak magukat saját szülőföldjükön.
Olyant azonban még nem pipáltam, hogy valaki megengedheti magának azt a luxust, hogy egy demokratikus országból minimum félhivatalosan kiebrudalhassa állampolgártársait, ahogy azt a cseh szélsőségesek tennék azzal, hogy elfelé szóló repülőjeggyel ajándékozzák meg a romákat.