Kétfrontos harc
SERES LÁSZLÓ
Magyarországon nyáron a kormányzás érdeklődés hiányában elmarad, az ellenzék Pesten maradt része viszont felveszi a harcot a gonosz birodalmakkal: az orosz posztkomcsikkal és az indiai karvalytőkével.
„Az oroszok nekünk is üzentek” a grúzok lerohanásával – jelentette ki Németh Zsolt, a Fidesz külpolitikusa, ami ebben a formában lehet, hogy túlzás, de ők legalább – a magyar kormány szánalmas, EU-konform hallgatásával ellentétben – nem mulasztották el néven nevezni és elítélni az orosz katonai agressziót. Orbán Viktor még rádobott több lapáttal, amikor arra emlékeztetett, hogy „a nyers erőpolitika birodalmi szemléletű és erejű érvényesítése, amelyet Oroszország most vállalt, az elmúlt 20 évben ismeretlen volt”, és amit most mondanak, „az szinte ugyanaz, mint amit 56-ban mondtak Budapestről”. Ezenkívül a magyar ellenzéki vezető szerint országunknak „nem egy külső szemlélő szerepét érdemes elfoglalnia, hanem egy közép-európai ország szerepét”.
Nem túl meglepő módon a budapesti orosz nagykövet közölte, „egyrészt nyugodtan, másrészt enyhe undorral” fogadta Orbán szavait, ugyanis ami a külpolitikai kérdéseket illeti, „hát ők az amerikai neokonzervatívok zsebéből prédikálnak”. Jó, egy nagykövetnek nyilván nem kell tudnia, mi az a képzavar, vagy hogy kik is az amerikai neokonzervatívok, nem, neki reagálnia kell, és azt megtette. Köszönjük, a szó a stúdióé.
Még hitelesebb lett volna a Fidesz Nyugat-párti és az ország közép-európai szerepéről szóló nyilatkozata, ha helyi erőinek áldásos aktivitása révén nem lehetetlenít el idehaza egy uszkve 200 millió eurós indiai beruházást. Az indiai gumiabroncsgyár ezer embernek adott volna munkát Gyöngyös környékén, de visszalépett, mert egy Fidesz inspirálta helyi népszavazás megakadályozhatta volna a projekt megvalósulását.
Ez így sehogy nem stimmel: hiába ítéli el a Fidesz a leghatározottabban – és nagyon helyesen – az orosz agressziót, és Moszkva új hegemóniára törő szerepét, ha egyszer gazdaságpolitikai döntéseiben nem éppen nyugatos, piac- és vállalkozásbarát attitűdről tesz tanúbizonyságot. Nem lehet úgy harcolni az orosz medve „keletisége” és etatizmusa ellen, hogy közben sikernek tartjuk, ha napi politikai érdektől vezérelve elhajtottunk az országból egy jelentős kapitalistát, ezenkívül évek óta ott teszünk keresztbe az önkormányzati kórházak privát működtetésének, ahol csak tudunk. Egyébként ennyit arról, hogy a neokonzervatívok zsebéből prédikálnak.
Az oroszellenes kritikának különösebb ára nincs – kormányra kerülve természetesen ugyanúgy tárgyalnak az oroszokkal gázról, olajról, ugyanúgy maszatolnak Moszkva és az EU között, mint most az általuk gyűlölt posztkomcsi kormány (legfeljebb Moszkvában kicsit hűvösebb lesz a légkör, so what). Viszont annak, hogy elhajtják innen a nyugati (keleti) befektetőket, nagyon súlyos ára van. Milyen jó lenne tudni, ki fogja megfizetni.
A szerző a Hírszerző vezető szerkesztője