Kilencven éve született a gondolkodás szerelmese, a kétszeres Kossuth-díjas Rényi Alfréd, aki a XX. század egyik legjelentősebb matematikusa volt

Lefektette a digitális műsorszórás elméleti alapját

„Aki azt mondja, nem szereti a matematikát, az tulajdonképpen azt mondja, nem szeret gondolkodni” – vallotta Rényi Alfréd, a huszadik század egyik legjelentősebb matematikusa. Pedig az általa feltalált módszereket naponta használjuk, sőt – a digitális televízió bevezetésével – 40 évvel a halála után ültetik át a gyakorlatba azokat a felismeréseket, amelyeket az információelmélet terén neki köszönhetünk.

Rényi Alfréd (1921–1970)

OZOGÁNY ERNŐ

Igazi szellemi dinasztia tagjaként látta meg a napvilágot 1921. március 20-án: édesanyja Alexander Borka Budapest talán legismertebb fényképész-szalonját tartotta fenn, Ferenc nagybátyja Freud tanítványaként az USA-ban megalapította a világhírnévre szert tett amerikai pszichoanalitikus iskolát. Másik nagybátyja híres feltaláló volt Angliában, Erzsi nagynénje énekesként fut be karriert Amerikában, nagyapja, Alexander Bernát az újkanti filozófia legjelentősebb hazai képviselője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, aki matematikusként is megállta a helyét.

Csupa izgalmas, érdekes, nagy műveltségű értelmiségi. Aki ilyen családba születik, kötelessége, hogy maradandót alkosson. A kis Alfréd ezt tudatosítva már fiatal korában kitűnik matematikai tehetségével: sorban nyeri a vetélkedőket, majd gimnazistaként az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat évi országos versenyein sikert sikerre halmoz. Így aztán természetes számára, hogy tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatja, ahol a legjobb kezekbe kerül: Fejér Lipót tanítványa lesz, akinek egykori diákja, Neumann János ebben az időben az Újvilág legjelentősebb matematikusa. A második világháború idején munkaszolgálatra hurcolják, de szerencsére túléli a kataklizmát. Hazatérte után a szegedi egyemen folytatja tanulmányait, ahol megismerkedik a híres orvos, Schulhof Ödön (1896-1978) lányával, aki hamarosan a felesége lesz és Rényi Katóként ugyancsak a világhírnévig vitte a későbbiekben. Rényi a doktorátust a kor másik jelentős matematikusánál, Riesz Frigyesnél teszi le. Ezt követően a fiatal házaspár Leningrádba kerül, ahol Jurij Vlagyimirovics Linnyik (1915-1972), a róla elnevezett Linnyik-féle nagyszita megalkotójának a kandidátus-jelöltje lesz, akitől elsajátítja a számelmélet legmodernebb eredményeit. A számelmélet a matematika legrégibb ága, 2600 évvel ezelőtt Püthagorász (i. e. 582-496) dolgozta ki. Ugyancsak ő vetette fel a prímszámok (olyan egész számok, amelyek csak eggyel és önmagukkal oszthatók) kiválasztásának a módszerét. A későbbiekben a kérdés legnagyobb kutatója, a szentpétervári akadémia tagja, Christian Goldbach 1742-ben felállította azt a tételt, hogy minden, háromnál nagyobb természetes szám (pozitív egész szám) előállítható három prímszám összegeként (Goldbach-féle sejtés). A kérdés továbbfejlesztése Linnyik nevéhez fűződik, aki a róla elnevezett Linnyik-féle nagyszitával eljutott a megoldás küszöbére. Az i-re a pontot Rényi Alfréd tette fel, amikor 1947-ben leningrádi tartózkodása alatt igazolta a kvázi Goldbach-féle sejtést azzal, hogy bebizonyította: minden páros szám felbontható egy prím és egy majdnem prímszám összegére. Dolgozatával nemzetközi hírnevet szerez magának, hazatérte után egyetemi tanárrá nevezik ki, 28 évesen pedig megkapja a Kossuth-díjat. A következő évben megbízzák őt a Magyar Tudományos Akadémia Alkalmazott Matematikai Intézetének megszervezésével és igazgatásával. Ugyanebben az évben publikálja nagy feltűnést keltő első tanulmányát a valószínűség számításról. Még a modern biológia területére is kiruccant: Szentágothai Jánossal (1912-1994), a magyar anatómia legnagyobb alakjával közösen elkészíti az ingerátvitel matematikai modelljét az élő szervezetben. Az atomok világában lehetetlen pontosan meghatározni a fizikai folyamatokat, így egyetlen módszerként a valószínűség számítási módszerek jöhetnek szóba. Rényi kutatásainak eredményét Valószínűség számítás című könyvében jelenteti meg, amiért 1954-ben másodszor is megkapja a Kossuth-díjat.

A hatvanas években már az információelmélet köti le figyelmét. Ezen a területen szó szerint létfontosságú, hogy mennyi a legszükségesebb mennyiségű adat, amivel a rendszer még megbízhatóan működik. Napjaink technikájára vetítve: a televíziós központokban másodpercenként 270 megabit (Mb) adatot dolgoznak fel, ekkora adatmennyiséget otthoni készülékeink csak akkor tudnának feldolgozni, ha a vevőkészülék egy autó árába kerülne. Viszont van rá lehetőség, hogy akár 10 Mb (MPEG-2 adatcsökkentő rendszer) akár 1-2 Mb (MPEG-4) átvitele esetén sem legyen komolyabb minőségromlás. Rényi matematikai módszerei nélkül, amelyekkel megadta az információmennyiség és a bizonytalansági mérőszámok közötti kapcsolatot, aligha tudnánk napjainkban a digitális műsorszórást bevezetni. Rényi érdeme annak igazolása is, hogy az információ értéke átalakításkor (dekódolás, transzformáció stb.) nem változik. E tétel jelentősége az energia-megmaradás törvényével vetekszik. Rényi utolsó nagy kutatási területe a kereséselmélet volt. Többmilliárd matematikai adat közül kell a számunkra fontosat kiemelni a lehető legrövidebb úton. Ennek a számítógép programozásban van rendkívüli jelentősége.

Két végéről égette a gyertyát: lázasan dolgozott, közben számtalan társadalmi funkciót is vállalt. Egyik kezdeményezője és előkészítője volt a matematika oktatás reformjának, szerkesztette az MTA Matematikai Kutató Intézetének Közleményeit, a Bolyai János Matematikai Társulat főtitkára, később elnöke volt, 1956-tól a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Szinte hihetetlen, hogy emellett ismeretterjesztő tevékenységre is jutott ideje. Nem is akármilyenre: a tudomány legnemesebb hagyományait élesztette újjá a nagyapjára oly jellemző izgalmas, érdekes stílusban.

Amilyen sikeres volt a szakmájában, olyan szörnyűre kerekedett magánélete: 48 éves korában halálosan megbetegedett. Felesége, Rényi Kató (1924-1969) a nagyreményű magyar matematikus tehetség nem bírván elviselni férje szenvedéseit, önkezével vetett véget életének. Rényi Alfréd fél évvel később, 1970. február 1-jén követte őt a halálba. Rényi neve mára fogalommá vált a magyar ifjú matematikusok körében. Egykori munkahelye, az Alkalmazott Matematikai Kutató Intézet díjat nevezett el róla, amelyet minden évben a legtehetségesebb fiatal kollégának ítélnek.

Címkék 

Ajánló

Lepipálhatja a magyar iskola a szlovákot? Egyértelműen. Az INEKO gazdaságkutató intézet idei összesítéséből kiderül...

Tar Renáta és Majorfalvi Bálint, a Jókai Színház színészházaspárja lett az Eger önkormányzata által meghirdetett...