A szellemképektől az apokalipszis elkerüléséig

OZOGÁNY ERNŐ

1971-ben, amikor mi büszkén ünnepeltük, hogy ismét egy magyar szerezte meg a Nobel-díjat, ő aggódó tekintetét a sötét jövőre szegezve megírta Umberto Colombo professzorral a Római Klub négyes számú jelentését Hulladékkorszak után címmel.

A piacgazdaság a termelés folyamatos növelésére épül, amely a fogyasztást gerjeszti, hogy ez újabb növekedést indukáljon. Egy idő után a folyamat önfenntartóvá válik: a tartós fogyasztási cikket jóval használhatatlanná válása előtt ki kell cserélni, növelve a gyártók és a kereskedők hasznát. A legrafináltabb módon sózzák rá az új kacatot a fogyasztóra, elhitetve vele, ha nem jut hozzá a legújabb kütyühöz, nem egyenrangú a társadalom többi tagjával, sőt még igazán boldog sem lehet. Napjainkra oda vezetett az, amire Gábor Dénes figyelmeztetett, hogy egy tíz év élettartamra tervezett berendezést már a következő évben lecserélünk. Hogy hova vezetett mindaz, amitől a magyar tudós óvott bennünket, azt a bőrünkön épp most tapasztaljuk. De ez még csak szelíd lányregény ahhoz képest, ami ránk vár a nyersanyag- és fűtőanyagkészletek apadásával, az üvegházhatás okozta globális felmelegedéssel.

Sokoldalú mérnökember volt: igaz, hogy a holográfiát emelte ki a Nobel-díj bizottság, viszont az elektronmikroszkóptól kezdve egészen a belső szervek vizsgálatára alkalmas mini kameráig sok mindent alkotott. A nagy magyar fizikusnemzedék – a Szilárd Leó által „marslakóknak” nevezett társaság – tagja volt. Mivel életét nagyrészt külföldön töltötte, érthetően szoros kapcsolatokat tartott fenn emigráns honfitársaival.

Budapesten született 1900. június 5-én; ellentétben világhírnévre szert tett tudóstársainak nagy részével, nem a Fasori evangélikus, hanem a Markó utcai gimnázium diákja volt. Tizennégy éves, amikor bátyjával együtt laboratóriumot rendez be a lakásukban, hogy az atomok és az elektronok viselkedését tanulmányozhassa. Az atomok vizsgálata a kor egyik szenzációja, hiszen csak három évvel korábban állította fel Ernest Rutherford az első használható atommodellt. Az meg végképp a jövő zenéje, hogy kristályrács is létezik, és hogyan szórja a ráeső röntgensugarakat. Otthon ugyan nem tesznek világraszóló felfedezéseket, viszont az ifjú tudósjelöltnek meghatározó lökést adnak későbbi tevékenységéhez: évtizedek múltán e korai kísérletek adták meg az alapot az elektronmikroszkóp tökéletesítéséhez és részben a holográfia elméletének kidolgozásához. Érettségi után a Műegyetem villamosmérnöki karán folytatja tanulmányait. Aki ez idő tájt a világ tudományos élvonalához kívánt tartozni, valamelyik német egyetemen eltöltött néhány évet. Gábor Dénes a harmadik évfolyamot a berlini-charlottenburgi műegyetem villamosmérnöki karán kezdi el. Ebben az időben a porosz fővárosban működött a kor tudósainak színe-java, így érthetően a világ minden tájáról özönlöttek előadásaikra a tudásra éhes ifjak. Gábor Dénes mérnöki tanulmányai mellett a legnagyobb, Nobel-díjas tudósok: Max Planck, Albert Einstein, Max von Laue, Walter Nerst előadásait hallgatja. Akárcsak honfitársai: Neumann János, Szilárd Leó és Wigner Jenő, akik hasonló céllal tartózkodnak Berlinben. Hamarosan itt találkozik későbbi tanítványával, majd munkatársával, Goldmark C. Péterrel, akit ő győz meg a színes televízió megvalósíthatóságáról. Doktori disszertációját – a Siemens-Halske gyár alkalmazottjaként – a katódsugárcsőről írta, amely hamarosan a televíziós kamera és képernyő, valamint az elektronmikroszkóp legfontosabb eleme lesz. Egy rövid itthoni időszakot kivéve – amikor az Egyesült Izzóban kifejlesztette a plazmalámpát –, 1934-ben Angliába települt, ahol egész további tevékenységét folytatta. Hamarosan a Thomson-Houston társaság kutatólaboratóriumának fejlesztőmérnöke lesz, ahol az elektronmikroszkóp torzításainak eltávolítása lesz a feladata. Kutatásai közben ismeri fel, hogy a képinformációt nemcsak a tárgyról visszaverődő fény ereje, hanem annak időbeli elhelyezkedése – szakszóval: fázisa – is hordozza. A már egy évszázada használt fényképezésnél épp amiatt „torzul” a háromdimenziós kép kétdimenzióssá, mivel a tárgy térbeli elhelyezkedését tartalmazó információt egyszerűen veszni hagyják. Az általa alkotott görög szóösszetétel, a holográfia (holo = teljes + graf = rajz, kép) azt jelzi, hogy a fény által hordozott valamennyi információt rögzíti.

A hologram elkészítéséhez kidolgozza az eljárást: ellentétben a fényképpel, ahol csak a tárgyról beérkező fényt rögzítik, a hologram úgy készül, hogy a fényforrás fényét kettéosztják: egy része közvetlenül kerül a fényképlemezre, másik része a tárgyról visszaverődve. E két sugár keveredése (interferenciája) hordozza a tárgy térbeli elhelyezkedéséről az információt. Feltehető a kérdés, hogy elképesztően forradalmi elméletéért miért nem kapta meg azonnal, 1950-ben a Nobel-díjat? Ennek egyszerű oka van: hologram csak egyszínű (monokromatikus), szabályozott fázisú (koherens) fénnyel készíthető. Ilyen fényt pedig csak színszűrés és nagyon keskeny résen való átbocsátás útján tudtak abban az időben előállítani. Csakhogy e két beavatkozás következtében elveszett a fényerő döntő hányada, igazi hologram alig volt készíthető. Ennek megfelelően Gábor Dénes sem volt képes háromdimenziós képet készíteni, üvegre festett szöveget fényképezett. Viszont hologramja nem vásznon, hanem a levegőben lebegve mintegy szellemképként jelent meg, ami bizonyította megoldásának úttörő jellegét.

Legismertebb találmánya mellett elkészítette a színes lapos képernyőt, amelyben az elektronsugár többszörösen megtörve, a képernyő síkjával párhuzamosan halad, valamint megszerkesztette a belső szervek vizsgálatára használható törpekamerát. Tudományos tevékenységével jelentőségében vetekszik szociológiai munkássága. A hatvanas években kezd el foglalkozni a közeledő katasztrófa kérdésével, amit a piacgazdaság rablógazdálkodásával okoz a természetben. 1963-ban publikálja A jövő feltalálása, 1970-ben a Tudományos, műszaki és társadalmi újítások, két év múlva Az érett társadalom című munkáját. A már említett, Hulladékkorszak után című, Colombo professzorral írt műve 1971-ben jelent meg.

A katasztrófa elhárításának, a jövő feltalálásának szentelte utolsó éveit. Hetvenkilenc éves korában, 1979. február 9-én Londonban hunyt el a fizika és a műszaki tudományok egyik legjelentősebb művelője, az emberiség sorskérdéseiért felelősséget érző magyar tudós. Mi pedig lassan négy évtizede töretlen lendülettel megyünk tovább az úton, amelytől oly féltő gonddal tanácsolt el bennünket.