Búcsúznak a megszokott csillagképek
MÉHES OTTÓ
Lassan, de biztosan vége a nyárnak, a csillagok állása is erről árulkodik. Ennek fő bizonyítéka a nyári háromszög lassú eltűnése az égboltról. Ezért vessünk még néhány utolsó pillantást az égi jelenségre. A nyár idején többek között három fényesebb csillag szokott világítani a fejünk felett. Ezek a Deneb, amely a Hattyú csillagkép szeme, a Vega, a Lant csillagép és a nyári égbolt legfényesebb csillaga, ill. az Altair a Sasból. Mind a három csillag a fehér fátyolszerű ködösség körül csoportosul, amelyet népiesen Tejútként ismerünk, és ha összekötjük őket, egy elnyúlt háromszöget kapunk. A nyári hónapok alatt a háromszög a fejünk felett áll, kora nyáron keletebbre, míg késő nyáron nyugatabbra.
Ha kora este kimegyünk a csillagos égbolt alá, és a délnyugati látóhatárra szabad kilátásunk nyílik, keressük meg a déli, délnyugati irányt és nézzünk fel a fejünk fölé. Keressük meg a térkép segítségével a három csillagot és azok csillagképeit. Vegyük figyelembe a Tejút fehéres fátylát is, amely csaknem kettészeli az égboltot és a délnyugati látóhatárnak támaszkodik neki szélesen. Ott található a nyári égbolt egyik leggazdagabb régiója, amely a Nyilas csillagkép fennhatósága alá tartozik. És nem hiába, mivel ebben az irányban fekszik csillagrendszerünk központja is, ahol óriási mennyiségű anyag sűrűsödik.
Mit értünk a csillagrendszerünk kifejezés alatt? A központi csillagunk, a Napunk körül 8 bolygó, köztük a Földünk is kering, továbbá azok holdjai, törpe bolygók, kisbolygók, üstökösök és egyéb apró törmelék. Ezt az együttest nevezzük Naprendszernek. A Napunk viszont egy óriási csillagrendszer, ill. csillagsziget egyik aprócska csillaga, amely e rendszer központja körül kering a szomszédos csillagok társaságában. Ezt a lapos és spirális karokkal rendelkező korongot, amelyben kb. 150 milliárd csillag van, a csillagászok Galaxisnak vagy Tejútnak nevezik, mint ahogy Tejútnak nevezzük az égen látható fátyolos ködösséget is. Pedig az nem is ködfolt, hanem a galaxisunk csillagmilliárdjai, amelyeket az óriási rendszer síkja mentén látunk. Mivel nagyon messze vannak tőlünk, így jóformán összemosódnak a szemünk előtt. A Napunk a központtól, ahol a tudósok egy óriási fekete lyukat gyanítanak, kb. 32 000 fényév távolságra fekszik (1 fényév kb. 10 milliárd kilométer), míg a galaxisunk átmérője kb. 100 000 fényév. A Nap 230 millió év alatt repüli körbe a centrumot, másodpercenként 250 km-t megtéve.