Települések kettéválása – orvosság a gondokra?
LŐRINCZ ADRIÁN
Jó, hogy ezt időről időre felismerjük és kimondjuk, bár ezzel nem sok minden változik. Elég csak górcső alá venni a romatelepeknek nevezett pérók számának alakulását az országban. Míg 2000-ben 620 ilyen telepről tudtunk, 2009-re számuk 691-re emelkedett, és az érintett települések polgármesterei, valamint a romaügyi kormánybiztos hivatalának közlése szerint is nőtt a pérókban élők száma. A szakértők szerint ehhez a Fico-kabinet 2007-ben életbe léptetett szociális intézkedései is hozzájárultak, melyek hatására a leszakadozó réteg körében nőtt a gyerekvállalási kedv.
Jóllehet minden kormány deklarálja, hogy gyakorlatba átültethető stratégiával rendelkezik a roma kisebbség felzárkóztatására, példák sokasága igazolja, hogy a konkrét helyzetek megoldása végül az önkormányzatokra, a civil szférára, illetve a terepen dolgozó szociális munkásokra hárul. És cselekszik ki-ki tehetsége, legjobb belátása szerint.
Zsigrai valóság
Az Iglói járásban található Zsigrát az utóbbi években többször is felkapta a sajtó; legutóbb alig egy hónappal ezelőtt, amikor a jelenlegi polgármester elődjét – mellékesen az unokaöccsét –, Marián Mižigárt a Kassai Kerületi Bíróság jogerősen négy és fél év letöltendő szabadságvesztésre ítélte emberkereskedelem miatt. 2009 májusában a rendőröknek figyelmeztető lövések leadásával sikerült csak megfékezniük a pérók egyikében kitört tömegverekedést, 2010-ben pedig azáltal vált híressé a falu, hogy a többségi nemzethez tartozó lakosai, akik itt egyötödös kisebbségben élnek (Zsigra megközelítőleg kétezer fős lakosságából mintegy 1600 roma), lépéseket tettek a település kettéválasztására. Mindebből talán kitűnik, hogy Zsigra nem az ország legunalmasabb szeglete.
„Semmi sem igaz abból, ami a sajtóban megjelent, vagy amit a faluban beszélnek – közli velem az üdvözlést követően Ivan Mižigár polgármester. – Szememre vetik, hogy a község fejlesztésére fordítandó pénzből a telep lakói által felhalmozott lakbért, vízdíjat és más közüzemi tartozásokat törlesztem. Jó volna, ha tudatosítanák: ha nem tenném, a vízművek elzárnák a vizet; s akkor romák, nem romák mind ivóvíz nélkül maradnának.” Erről, és hasonló ügyes-bajos dolgokról szól a zsigrai valóság – az UNESCO Világörökség-listájára került szepesi vár tövében.
A „Barsco šumný”-projekt
A „barsco šumný” kifejezés a Szepességben beszélt keleti szlovák nyelvjárásban annyit tesz: nagyon szép; ilyen projekt van a birtokában Ivan Mižigárnak.
„A helyiek életkörülményeit javítandó dolgoztattuk ki ezt a tervezetet – bontja ki a vaskos dokumentációt Mižigár. – A romatelepen utakat, parkolókat, játszóteret és sportpályát építenénk, a faluban meg buszmegállókat, járdákat. Persze, csak ha lesz rá pénz; a projekt összköltsége alig 664 ezer euró; és ígéretet kaptunk rá, hogy 2013-ban megkapjuk.” Megoldást jelentene-e a Zsigrán élők számára, ha a nem romák többségének akarata érvényesülne, és a település kettéválna? – teszem fel a falu első emberének a kérdést, rámutatva: a telepek által létrehozott község önállóan talán nagyobb esélyekkel pályázhatna az Európai Unió fejlesztési alapjainál. „Lehetetlen volna úgy elosztani a vagyont, az ingatlanokat, hogy azzal mindkét fél elégedett legyen. Csak egy példát mondok: a közös köztemető. A romák elképzelhetetlennek tartják, hogy ne az őseik mellé temetkezzenek” – mondja a polgármester.
Folytatódna
a kirekesztés?
Hasonlóan vélekedik Peter Mikuš, aki Pozsonyból jött a kelet-szlovákiai településre – szociális munkásnak.
„A szétválással a lakosság valamelyik csoportja óhatatlanul diszkriminálva volna – mondja –, s folytatódna a kirekesztődés. Gondoljunk csak bele: milyen rajthelyzetben lenne egy település, mely nem rendelkezik az alapvető infrastruktúrával, s lakosainak nincs hozzáférése a szolgáltatásokhoz? Nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy a kettéválással a romák el lennének vágva a pozitív példáktól, ami hátráltatná a beilleszkedésüket.”
Ennyit az elméletről; és hogy a gyakorlat se szoruljon háttérbe, Peter Mikuš és az általa képviselt polgári társulás (nevét találkozásunk idején a beterjesztett projektek miatt nem kívánta nyilvánosságra hozni) olyan szlovák, magyar és roma nyelvű tájékoztató brosúrák kiadását tervezi, melyek a kevésbé iskolázott réteghez tartozóknak nyújtana segítséget abban, hogyan ne váljanak a nem várt, hirtelen bekövetkező élethelyzetek áldozataivá – például ha balesetet szenvednek, uzsorások hálójába kerülnek, vagy bírósági végrehajtó próbál nem épp törvényesen eljárni velük szemben.
Helyszíni szemle következik a Zsigra központjától pár száz méterre lévő pérókban. A gyerekek örülnek, hogy fényképezik őket, azt hiszik, a Markíza jött ki hozzájuk. A mélyszegénységet is sokféleképp meg lehet élni – méltósággal, vagy épp lépten-nyomon némi aprót kunyerálva.
Megoldás híján – tüntetés
A települések szétválását lehetővé tevő önkormányzati törvénymódosítási javaslat kidolgozásáról szóló sajtóhírt a belügyminisztérium sajtóosztálya nyár elején röppentette fel. Lényege, hogy a településrészek különválásáról szóló népszavazás kiírása már abban az esetben lehetővé válna, ha azt az ott élő, szavazásra jogosult lakosok 30 százaléka kérné. A referendum csak az érintett településrészen zajlana, majd az eredmény kihirdetését követő 90 napon belül alá kell írni a településrészek különválásáról (vagy éppen összevonásáról) szóló egyezményt. Ha erre nem kerül sor, a polgármester vagy a petíciós bizottság megbízott tagja a bírósághoz fordulhat jogorvoslatért.
A javaslat az eltelt hónapokban számos fórumot megjárt. Alapvetően negatívan reagált rá a Szlovákiai Városok és Falvak Polgárainak Társulása, melynek képviselői rámutattak: lehet, hogy a törvénymódosítási javaslat megoldja a romatelepek lakosainak gazdasági értelemben vett elkülönítését a többségtől, ám a problémát gyökereiben nem orvosolja. Megoldás híján marad a parlament előtti, apolitikus tüntetés – Alojz Hlina október első hetében a pérók szomszédságában élő nem romákat hozza Pozsonyba. Nekik is van mit mondaniuk a témáról.