2012. május 25. péntekMa: Orbán (HU), Urban (SK)Holnap: Fülöp (HU), Dušan (SK)« Küldj képeslapot!
Anyalai Pepes Sándor prímás átvehette a Népművészet Mestere-díjat

Cikk a nyomtatott kiadásból Nincs ideje betegeskedni

Cikk küldése ismerősnekCikk nyomtatása

Kürt. Nyolcvan évvel ezelőtt fogott először a kezébe hegedűt, azóta csak igen ritkán vált meg a hangszerétől. Anyalai Pepes Sándor népzenész, prímás augusztus 20-án, Budapesten vette át a Népművészet Mestere-díjat.

Anyalai Pepes Sándor kürti otthonában érzi igazán jól magát(A szerző felvétele)

SZÁZ ILDIKÓ

Ilyen elismerésben eddig egyetlen szlovákiai prímás sem részesült. Kürti otthonában fogadott bennünket, hogy ízes történeteivel, dalaival szórakoztasson. Életre szóló küldetésének tartja mások szórakoztatását.

Igaz tehát, hogy ön négyéves korában fogott először hegedűt a kezébe?

A született zenész jól tudja, hogy gyógyír, örömforrás a muzsika. Az igazi muzsikus akkor is játszik, ha gond és baj emészti. Most sem hagytam abba, amikor gyengélkedtem egy kicsit. Ne is írjon sokat arról, hogy orvosi kezelésre szorultam a vérnyomásom miatt, nincs időm nekem a betegeskedésre. Addig fogok játszani, amíg ki nem esik a kezemből a hegedű. Egyetlen fellépést sem mondtam vissza betegség miatt. Ha az embereknek szükségük van a zenémre, mennem kell.

A díj átvétele mellett fel is lépett az ünnepségen.

Nagy megtiszteltetésként ért az elismerés, elsősorban azért, mert a Népművészet Mestere-díjat eddig csak kiemelkedő magyarországi prímások vehették át. A Magyar Állami Népi Zenekarral együtt játszhattam a díjátadón, ami külön öröm volt számomra. Kürtön a családdal ünnepeltünk valamivel később, mondanom sem kell, hogy a szeretteimmel töltött idő semmivel nem pótolható. Együtt hallgattuk meg a Vág-Garam közi népzenét tartalmazó, nemrég megjelent hanghordozót. Tíz unokám és négy dédunokám van, de hamarosan megszületik az ötödik. A gyerekek nagy része sikeresen folytatja a nagyapa és a dédapa örökségét. Én is az apámtól tanultam a fegyelmet, a pontosságot, továbbá azt, hogy csak a tehetséggel párosuló igyekezet és alázat hozhat eredményeket. Apám, példaképem előtt tisztelegtem azzal, hogy felvettem a Pepes művésznevet.

Milyen érzéssel gondol vissza az elmúlt évtizedekre?

Boldog vagyok, hiszen elértem mindazt, amit egy falusi prímás valaha is elérhet: muzsikáltam szerte a nagyvilágban, ismert a müncheni, a bécsi és a berlini közönség. Háborús időben sem tettem le a hegedűt, és bár három évig leventeként, két további évig katonaként szolgáltam, mindenütt volt igény a jó zenére. Magyarul, szlovákul, angolul és németül is beszélek. A zene azonban nem ismer nyelvi akadályokat, legfeljebb abban különbözik a hallgatóság, hogy egy-egy tájegységen mások a kedvenc nóták. Sok év alatt megtanultam, hogy mit kívánnak a vendégek. Pillanatokon belül alkalmazkodunk abban az esetben is, ha éppen más zenét kérnek, mint amivel készültünk, ám ehhez sok tapasztalatra, profizmusra van szükség.

Nem ez volt az első rangos kitüntetés, amelyben részesült. Kürt község önkormányzata is tisztelgett már jeles szülötte előtt, és jelentős állami kitüntetést is kapott.

A roma kultúráért kifejtett áldozatos tevékenységéért vettem át a Szlovák Köztársaság ezüst plakettjét. Kürtön a település kulturális fejlesztéséért, Kürt község díját adományozták nekem. Jó érzés, ha értékelik a munkámat. Nem bántó szándékkal mondom, de a műzene a vendéget becsapja, a szórakozni vágyó és zeneértő közönség tisztában van azzal, hogy az ilyen muzsika nem hatolhat a szívig! Ezért ragaszkodom én az élő zenéhez, ezért fogom ezt művelni, amíg csak élek, amíg csak szükségük lesz rám az embereknek.