Veszélyben a világhírű tegzesborfői barlanglakások

FORGÁCS MIKLÓS

A lévai székhelyű Barsi Múzeum 1992-ben nyitotta meg a 142-es számú portán a kihelyezett tárlatát, egy, a 19. század végén, és egy, 1932-ben épült lakóházban rendezték be a népi lakáskultúra fejlődését bemutató kiállítást. A barlanglakások felújításáért és megmentéséért Szlovákiában elsőként kapta meg a rangos Europa Nostra-díjat az intézmény. Évente mintegy ötezer látogatója van a kiállításnak, a világ minden tájáról érkeznek turisták.

Néhány éve már figyelmeztettek a műemlékvédő szakemberek a lévai járásbeli műemlék állagromlására. A tufa és tufit hegyoldal porlad, kisebb-nagyobb darabok hullanak ki, húsz centiméteres repedések is észrevehetők a falakban, bizonyos falrészek megsüllyedtek, lecsúsznak. Alena Dudová, a Nyitrai Kerületi Műemlékvédelmi Hivatal komáromi munkatársa elmondta, egyelőre nem tudják, pontosan mi okozza ezt. A sziklákat valószínűleg a hegyoldalban megkapaszkodó növények, fák, bokrok teszik tönkre, melyek gyökereikkel lazítják a talajt. Sokat árthat a szél és a víz, a talajszerkezeti sajátosságok. Egy átfogó geológiai vizsgálatra van szükség, csak így derülhet ki, mi is történik pontosan, és miképpen lehet orvosolni a bajt. Értesüléseink szerint a kutatások akár 100 ezer euróba (hárommillió korona) is kerülhetnek, és csak ezután következhetnek az állagmentő munkálatok.

A legkorábbi feljegyzések a barlanglakásokról a 16–17. századból származnak, bizonyos források szerint a török támadások ellen szolgáltak menedékül. Itt éltek a helyi kastély legszegényebb cselédei is. A legtöbb lakást a 19. század végén és a 20. század első harmadában vájták a kőzetfalba. A Šurda néven ismert, körülbelül száz méter hosszú utcában, mintegy húsz ilyen lakóhely található. A többségük pinceként, raktárként, gazdasági épületként vagy garázsként, esetleg hétvégi házként szolgál. Egyetlen háznak van még mindig lakója, egy 86 éves asszony, aki elképzelhetetlennek tartja, hogy elköltözzön onnan. A falak télen tartják a hőt, nyáron viszont hűvös van a helyiségekben, különlegesség, hogy a lakások zömében a belső terekben fúrtak kutat.

A hegyoldal az önkormányzat tulajdonában van, tehát a településnek kell az állagjavításhoz szükséges összeget előteremtenie. A 320 lakosú község viszont önerőből nem tudja állni a költségeket, csak EU-s pályázatokra hagyatkozhat, egyelőre viszont még várják a megfelelő kiírást.