„A klasszikusokon nőttem fel”

SUSLA BÉLA

Szenc. A Polák családban mindenki szeretett olvasni, s így volt ezzel a család egyetlen leánygyermeke, Margit is. Az édesapja pedagógus volt, akiről a diákok és a szülők egyaránt elismeréssel beszélnek. Margit fejében szintén megfordult, hogy tanító lesz, de ott motoszkált más is: ha úgy szeret olvasni, miért ne lehetne könyvtáros.

„Szinte hihetetlen, de már 1964 óta vagyok könyvtáros Szencen. Az érettségit követően kétéves szakosítón sajátítottam el a könyvtárosi szakma alapjait, majd fél éven át a Slovenský spisovateľ egyik boltjában dolgoztam, s azután jött ez az állomás” – meséli a szenci könyvtár munkatársa, akinek a neve fogalom lett a Napfényes tavak városában, mert ha szóba kerül a könyvtár, szinte mindenki Polák Margitkát képzeli maga elé, ahogy ott sürög-forog a magyar és a világirodalom nagy alakjainak művei között. A munkahelye 1964 óta ugyanaz, csak a megnevezés változott. Volt népkönyvtár, járási könyvtár, városi könyvtár, majd a városi művelődési központ könyvtára. „Első könyvemet akkor vettem, amikor másodikos lehettem a tósnyárasdi kisiskolában – Krilov meséit. Diáktársaimmal szemben viszonylag jelentős előnyben voltam, mert a klasszikusokon nőttem fel, Mikszáthon, Jókain, Mórán, Móriczon, s amikor az iskolában ezek kötelező olvasmányok lettek, én már rég túl voltam rajtuk. Meg természetesen a világirodalom több kiválóságán is, például Vernén, Kiplingen, Cooperen – emlékszik vissza Polák Margit.

Amikor arról faggatom, mennyire elégedett az új könyvekhez, illetve az olvasáshoz való mostani hozzáállásról, az ifjúságot említve megjegyzi, nagyon örül annak, ha valaki könyvért nyúl és olvasni kezd. Változást tapasztalt az utóbbi évek során, ami annyit jelent, hogy a könnyebb, lazább irodalmat, a bestsellereket kedvelik a tinik. „De legalább olvasnak, így művelődnek. Nem keresik annyira a magyar és a világirodalmi klasszikusokat, mint mi tettük régebben. Számukra Jókai, Mikszáth vagy éppen Dosztojevszkij főleg akkor téma, ha kötelező olvasmányról van szó az iskolában” – részletezi Margitka.

A szenci könyvtárban jelenleg több mint 800 felnőtt olvasót tartanak nyilván – a 15 éven felülieket. A gyerekolvasók száma pedig meghaladja a négyszázat. „Az égadta világon szinte mindent ki lehet kölcsönözni könyvtárunkból. Ha pedig nekünk nincs meg valamilyen igényelt könyv, beszerezzük mondjuk Eperjesről, Kassáról, Turócszentmártonból. Könyvállományunk 75 ezerre tehető, ebből a kiselejtezett könyvek száma 30 ezer. Szerencsére új könyvek vásárlására is akad pénzünk, egyrészt a befizetett tagdíjakból, másrészt pedig jut a városi költségvetésből is. És nagyon sokat segít a mosonmagyaróvári Huszár Gál Városi Könyvtár, valamint a Szenc és Vidéke Társulás is. Az ő támogatásukat hatványozottan kiemelném” – mondja a szenci könyvtáros, aki azt is elárulja, nem számolja, eddig hány könyvet olvasott el tulajdonképpen. „Nem azért olvasok, hogy dicsekedhessem vele, mennyi is az elolvasott mennyiség. A szavakat, az írói és költői gondolatokat csodálom, azok szolgálnak számomra erkölcsi és eszmei táplálékul, lazítás, kikapcsolódás gyanánt” – szögezi le Polák Margit.