2012. február 10. péntekMa: Elvira (HU), Gabriela (SK)Holnap: Bertold (HU), Dezider (SK)« Küldj képeslapot!
A családfakutató olyan, mint a kriminológus, a kutatás közben sok mindenre fény derül

Cikk a nyomtatott kiadásból Nagy kaland elé néz, aki a családfáját kezdi kutatni

Cikk küldése ismerősnekCikk nyomtatása

A levéltáros szak egyik izgalmas segédtudománya a családfakutatás, amelynek egyes fejezeteivel ősztől havonta ismerkedhetnek az érdeklődők a Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárában. Az első, bevezető előadást Novák Veronika az intézmény igazgatója tartotta, akit arról kérdeztük, milyen érdekességeket rejt a levéltáros és a családfakutató munkája.

Az értékes iratokat régen a templom tornyába rejtették – magyarázta Novák Veronika, a levéltár igazgatója (Csuport István felvétele)

SZÁZ ILDIKÓ

Novák Veronika az intézményvezetői feladatok mellett a pozsonyi Comenius Egyetemen levéltári menedzsmentet, a Nagyszombati Egyetemen magyar nyelvet tanít a szlovák történészeknek. Harminc évet töltött a levéltáros szakmában, elmondása szerint ez elég hosszú idő ahhoz, hogy legyen áttekintése, és a vesszőparipájává váljon a szakma.

Nemesek és trónörökösök

A családfakutató olyan, mint a kriminológus, kutatás közben sok mindenre fény derül, váratlan fordulatokat vesznek az emberi sorsok.

Van úgy, hogy az ügyfél többet képzelt, mást hallott a családban, ilyenek a trónörökösökről szóló történetek, a jogtalanul trónon lévő utódok esetei. A családfakutató azonban kizárólag szakmai kérdésekkel foglalkozhat, tévhitekre nem alapozhat. A kutatás igazi meglepetéseket tartogathat. Genealógiával egy-egy körzetben legalább egy levéltári referens foglalkozik. „Nincs szebb annál, mint amikor beülhetek a levéltárba és kutathatok, miközben olyasmire találok rá, amire nem is számítottam, ami előbbre viszi egy-egy település történetét, az addigi ismereteket. Sajnos a mai napig sokan dolgoznak hiteles források nélkül, és akadnak olyan helytörténet-kutatók, akik azt sem tudják, hogy levéltáraink vannak” – mondta Novák Veronika.

Az anyakönyvek tanulmányozásáért fizetni kell a levéltárban, 1,50 eurót anyakönyvenként, holott néhány országban már interneten is böngészhetők az anyakönyvi kivonatok. Akkor van nagy gondban a kutató, ha a leszármazottai több régióból, országból valók, hosszabb kutatómunkára kell számítania.

Ki becsüli meg

a levéltárost?

„A levéltárosokról keveset tudnak az emberek, nem foglalunk el előkelő helyet a társadalmi ranglistán. Franciaországban 150 éves hagyománya van a szakmának, míg idehaza gyakran keverik a levéltárat az irattárral” – jegyzi meg Novák Veronika. A reneszánsz kastélyt éppen ezért nemrég megnyitották a nyilvánosság előtt, és bemutatták a levéltár legféltettebb darabját, Károly Róbert 1340-ből származó adományozó oklevelét. Állandó és időszakos kiállításokkal kedveskednek az érdeklődőknek, elsőrendű céljuknak tekintik bemutatni a levéltárosok munkáját. Feladatuk a kulturális örökség tudományos, hivatalos vagy magáncélokra való kihasználásának elősegítése.

Nem szeretnének zárt kapuk mögött dolgozni, jó lenne, ha minél többen tájékozódnának arról, milyen munka folyik a levéltárban.

Hol érdemes kutakodni?

A családfakutatással foglalkozó előadássorozat résztvevőinek Novák Veronika elmagyarázta, mennyire bonyolult és hosszadalmas munka a családfakutatás, hogyan kell hozzáfogni. Nem árt ismerni az anyakönyvek latin megnevezéseit: Baptisans (aki keresztelt), Baptisalus (akit kereszteltek), Parentes (szülők), Patrini (keresztszülők), Dies (nap), Mensis (hónap), Locus (hely), Religis (vallás) stb.

A laikusnak fontos tudnia, milyen forrásokat kell felkutatni, és mi található meg a helyi levéltárban. Szlovákiában 1895-ig egyházi anyakönyvvezetés volt, ezért irányadók az anyakönyvek. Az egyház a 16. századig a házasulandók jegyzékének vezetésével foglakozott elsősorban. Vágsellyén 1693-tól maradtak fenn a születési anyakönyvek, 1694-től a házasulandók, és 1696-tól a halottak jegyzéke. „Ha nincs születési anyakönyv, kutathatunk a házassági anyakönyvben, és onnan térünk vissza a születéshez, visszaszámlálással. A fontos bejegyzéseket mindig két példányban készítették el, és soha nem tartották őket egy helyen, ha az egyik bejegyzés megsemmisült, a másikkal helyettesítették” – tudtuk meg Novák Veronikától. Az egyháztól 1954-ben a legtöbb anyakönyvi bejegyzés az államhoz került, bár akadtak olyan anyakönyvek, amelyeket az egyházak befalaztak. Nem minden plébánián tudták megfelelő módon tárolni a fontos, értékes iratokat. A családfakutatók az egyházi anyakönyveket az állami levéltárakban találhatják meg, azok regionális kirendeltségein.

A vágsellyei levéltárban a családtörténetüket kutatók a galántai, a dunaszerdahelyi és a vágsellyei régióbeli állami anyakönyveket találják meg, telekrendezés miatt néhány település kikérte az anyakönyvet, de év végéig nekik is vissza kell szolgáltatniuk a dokumentumot.